Pages

A könyvmoly lét metamorfózisa | Témázás

2018. szeptember 23., vasárnap

Kezdetben voltam én. 
Utána jöttek a könyvek.
Hogy ez pontosan mikor történt, nem emlékszem. A könyvek mindig is körbevettek, és ez a mai napig így van.

Volt egy időszak, amikor szentül meg voltam arról győződve, hogy a klasszikusokon illetve a szépirodalmon kívül csak Tiffany-füzet szintű vagy filléres krimi típusú olvasmányok léteznek. A korszak borítói pedig mintha csak erősíteni akarták volna ezt az elképzelésemet. A fantasyról, a sci-firől például tizenéves koromig nem is hallottam, pedig visszagondolva a szüleim könyvespolcán számos Kozmosz könyv sorakozott - szintén nem éppen hívogatónak nevezhető borítókkal. Vagy A Gyűrűk Ura első magyar kiadása. Következő olvasmányom kiválasztásánál általában az irodalom tankönyvek vagy a Tudás Fája Művészetek szekciója szolgált útmutatóul. Utóbbinak köszönhetem például azt, hogy megismerkedtem Jane Austen regényeivel, de ez már egy másik történet, azt hiszem. 
Lényeg az, hogy szerettem az irodalomnak ezt a komolyabb szeletét, még akkor is, ha nem mindig a koromnak megfelelően választottam. Amikor megismerkedtem a Harry Potter könyvekkel tizenhárom évesen, úgy éreztem, kinyílt egy másik ajtó. Ajtó egy olyan világra, ahol a könyveket nem csak élvezni lehet, hanem imádni is: rengetegszer újraolvasni és folyton folyvást erről beszélni. Ekkor fedeztem fel, hogy vannak olyan könyvek, amik miatt az éjszaka kellős közepén alkudozol magaddal az újabb és újabb fejezetért, és az alvás vagy a fáradtság csupán egy zavaró tényező ebben a tevékenységben. Szóval, Rowlingnak köszönhetően megismertem ezt a másfajta olvasást, amit sokkal, de sokkal szórakoztatóbb dolognak tartottam. 
Ezután következett az Animus könyvek időszaka, amikor az összes általuk kiadott és nálunk elérhető ifjúsági könyvüket megvettem és elolvastam, szinte szomjazva erre az élményre, amit a Harry Potter sorozat adott.
Sajnos, sikertelenül. Viszont azt sikerült elérnem, hogy kicsit táguljon a horizontom, hogy az irodalomtörténettel való ismerkedést már vegyítettem a korosztályomnak megfelelő könyvekkel. Valamint rájöttem, hogy klassz dolog ez az ifjúsági műfaj, és találok olyat, amit jobban élvezek, mint A Pál utcai fiúkat. (nem volt nehéz dolgom egyébként.)
Aztán a következő fordulópont A Gyűrűk Ura film volt - pontosabban A Gyűrű szövetsége, amibe hihetetlen módon beleestem, és miután a moziból kilépve a szüleim felvilágosítottak, hogy ez tulajdonképpen egy könyvből készült, azonnal olvasni akartam. Szerencsémre az első magyar kiadás megvolt odahaza, így ennek a lapjain indultam útra először Frodóval, és kinyílt előttem a fantasy műfaj kapuja. Bár a műfajban való keresgélésem akkoriban nem tartott sokáig, mert A Gyűrűk Ura után olvasott fantasy-k egy idő után mind-mind koppintásnak tűntek számomra, így azt hiszem, pár könyv után fel is adtam a próbálkozást, és Tolkien műveit vettem fel az újra és újra elolvasandók listájára.
Talán végzős gimis lehettem, amikor az egyik csatornán sugározták a Nagy Könyv nevezetű műsort, amiben minden részben egy-egy kötetet ajánlottak híres és kevésbé emberek. Ez a műsor is egy új lendületet hozott a keresgélésemben, nem győztem felírogatni majd beszerezni az ott ajánlott könyveket. Így ismerkedtem meg Coelhoval majd Dan Brownnal is. Bár utólag felejthetőnek gondolom őket, de akkor ezek számomra nagyon új fajta élmények voltak. Aztán végül az ott összeszedett listámmal is elég gyorsan végeztem.
És ez így ment aztán évekig: a klasszikusok olvasása konstans dolog maradt az életemben, amit olykor-olykor megszakított egy számomra meghatározó, más műfajból származó könyv. Ám utána folyton olyan érzésem volt, mintha picit elveszett lennék. Nem nagyon tudtam, hogy ezekben a számomra új műfajokban merre induljak, mihez nyúljak. Kezdtem úgy érezni, hogy semmi se lehet olyan jó, mint a kezdő könyv. Ekkoriban álltam rá az életművek elolvasására: ha egy írónak bejött valamelyik könyve, akkor megpróbáltam a lehető legtöbb egyéb könyvét is elolvasni. Így azért akadtak sikerélményeim, új felfedezettjeim.

Az igazi változást a blogok világa hozta magával, egészen pontosan 2009. nyarán, amikor elhatároztam, hogy könyves blogolásba fogok. Elkezdtem felfedezni az akkoriban jóval szűkebb keresztmetszetű könyves blogokat és azok közösségét, és úgy éreztem, segítő kezet kapok az irodalom ismeretlen szeleteiben. Ez volt számomra a könyvek újra felfedezésének korszaka, mondhatni talán azt is, hogy valamelyest újjászülettem könyvmoly létemben. Minden műfajban kipróbáltam magam: volt Young Adult korszakom, aztán jöttek a romantikusok, a fantasy-k, a krimik, a történelmi-  valamint a kalandregények korszaka. Volt ami hosszabb ideig tartott, volt olyan is, ami csak pár könyvet élt meg, de mindegyiket nagyon fontos lépésként tartom számon könyvmoly létemet illetően. Hiszen ezek voltak az első lépések a tudatos olvasóvá válásom felé: bizonyos típusú könyvektől megcsömörlöttem, másokon pedig túlléptem, és akadtak olyan műfajok is, amik a mai napig nagy kedvenceim maradtak. A saját magam általi felfedezést se tartottam már olyan félelmetes dolognak, mint azelőtt - sőt, kifejezetten izgalmas dolognak tartottam egy idő után azt, ha a saját fejem után mentem, és nem más blogok ajánlására emeltem le a könyvesbolt vagy a könyvtár polcáról a könyveket. Egyre inkább kezdett formálódni bennem az a valaki, aki most vagyok.  Aki tudja, hogy mit keres a könyvekben. Témákat tekintve jelenleg a női sorsok érdekelnek a leginkább - és ez mondjuk tizenakárhány évvel ezelőtt egyáltalán nem hozott lázba, akkoriban inkább az útkeresés volt a legkedvesebb témám - , de a gyász és annak feldolgozása is kardinális téma lett most már, sajnos. A műfaj számomra már egy abszolút mellékes dologgá vált: nem a műfaj adta sajátságokért olvasok legtöbbször, hanem inkább ezeket a témákat keresem. Persze, vannak olyan időszakok is, amikor kifejezetten könnyed regényeket keresek - ez általában azt jelenti, hogy nagyon fáradt vagyok a hétköznapjaimban. De alapvetően számomra egy ifjúsági regény is bírhat óriási értékkel, ha olyan dolgot mutat meg számomra, amit előtte senki más. Nem a műfaj alapján súlyozom már az olvasmányaimat, hanem az alapján, hogy akkor és ott mit adtak számomra.

Mert az évek alatt rájöttem, hogy nem azért kell olvasni - feltétlen- hogy megismerjem jobban az irodalmat és annak történetét, mint kezdetben hittem. Az olvasás sokkal inkább egy utazás önmagamba: rengeteg ismeretlen és felfedezetlen helyekkel teli utazás, aminek olykor van célja, de van olyan is, amikor nincs. Az én arcom néz vissza a lapok közül, az én életem valamely - talán a valóságban nem is létező - szeletkéje köszön vissza rám. Ott álmodom tovább a meg nem történt dolgokat, ott élem újra mindazt, amit magam mögött hagytam egyszer és azt is, amit még nem.

Minden egyes könyvvel magamat olvasom.
És azokat a világokat, amikben az énem létezik. 
Mert most már tudom: egyszerre vagyok a könyv és az olvasó.

A többiek bejegyzése a témában:
PuPilla
Theodora
Nikkincs
Shanara
Kritta
Bea
Sister





6 megjegyzés:

Grey Katherine írta...

Ez nagyon izgalmas, tanulságos és bensőséges volt!
Köszi a lélek-be-tekintést!
Katherine

theodora írta...

Jó, hogy csatlakoztál!! :) Dan Brownnal én is kb ugyanakkor ismerkedtem meg mint te (egyik barátnőm az Angyalok és démonokat a címe alapján vette meg és ajándékozta nekem szülinapomra :)).
Az olvasás már nálam is egyfajta önismereti túra, de még mindig szeretem ha a cselekmény magával ragad, vagy valami újat mond a történelemről, vagy akár a mostani világról.

Amadea írta...

Nagyon szép bejegyzést írtál.:)

PuPilla írta...

De örülök, hogy megírtad ezt a szép bejegyzést!! :) Köszönöm! :) Mi majdnem kortársak vagyunk úgy hiszem, talán csak néhány év eltérés lehet köztünk, szóval valamelyest én is hasonlóképp éltem meg a dolgokat a "csak a szépirodalomvan, azon kívül néhány Tiffany és Kozmosz könyv a polcon"-tól kezdve a Harry Potteres, Animusos, Gyűrűk Urás, Nagy könyves, Dan Brownos és Coelhós élményekig. :D Furcsa ez a fajta közös emlék-merítés, de tök jó! :))

"A műfaj számomra már egy abszolút mellékes dologgá vált: nem a műfaj adta sajátságokért olvasok legtöbbször, hanem inkább ezeket a témákat keresem." Nagyon sokszor érzem én is azt, amikor esetleg olyan kérdést kapok, hogy milyen "fajta" könyveket szeretek, hogy inkább témaválasztásokkal, stílusokkal, szerzők életművével felelnék, mint azzal, hogy teszem azt fantasy és krimi, mert ez így csak nagyon kis részben fedi azt, amit ténylegesen olvasok.

Sister írta...

Csatlakozom a többiekhez: nagyon különleges bejegyzés lett, élmény volt olvasni! :) Sok közös pontunk is akad, bár én korosztályban picit fiatalabb vagyok tőletek, mégis feltűntek ismerős elemek. :)

Heloise írta...

@Katherine: Nagyon szépen köszönöm ezt a kedves kommentet! :)

@Theodora: Én a Da Vinci-kóddal kezdtem anno, utána jött az Angyalok és démonok, és emlékszem, hogy nyomdahibás könyvet sikerült vennem, amiből hiányzott negyven oldal. huh, nagyon mérges volt akkor, mert pont - természetesen- valami izgalmas résznél történt ez. :D

@Amadea: Nagyon szépen köszönöm! :*

@PuPilla: Igen, szerintem is ugyanaz a korosztály lehetünk, ez már többször feltűnt nekem - azt hiszem, a Harry Potteres dolgoknál jött leginkább elő. :) Nahát, tök jó, hogy ennyi közös emlékünk van :)) - mondjuk ezek a dolgok szerintem mind meghatározóak voltak ebben az időben nagyon sokaknak. És emlékeim szerint milyen menő volt már ez a Nagy Könyv műsor - kár, hogy aztán ez a dolog be is halt.
Igen, műfajon belül is annyi minden lehet, annyiféle dolog - és mondjuk nem attól fogja felkelteni nekem se az érdeklődésemet egy könyv már, hogy fantasy vagy krimi címkét kapott. Mondjuk az erotikus címkéjű könyveket továbbra is kerülöm :D :D

@Sister: De jó! :) Jó ilyenről hallani, hogy még a blogos/internetes korszak előtt is voltak a könyvszeretőknek közös meghatározó élményei :) Ez mindig olyan izgis. :)

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS