Éljen, itt a szeptember, végre!
Ami azt jelenti, hogy:
1. beköszöntött az ősz - ez az egyértelmű tény csakis fanfárt és babéresőt érdemel
2. vége az augusztusnak - viszlát jégkrém-hegyek, könnyed nyári rom-komok, szalonnasütögetések és kerti partik
2. pont folyománya: ideje rátérni a könyves havi zárásra.
Szóval augusztus hónapban összesen kettő darab könyvet vásároltam. Az egyik S. A. Chakraborty: Bronzváros című regénye, ami már a megjelenése óta megfigyelés alatt van nálam. Annyira jól hangzott, de közben azért féltem tőle, hogy mégis csak egy mellényúlás lenne részemről (jaj, tudjátok mindig hogy van ez a nagyon felkapott friss megjelenésekkel), így inkább kivártam pár - számomra mérvadó - véleményt, és végül augusztusban engedtem a csábításnak. A másik könyv, ami hazajött velem, az pedig Joe Hill: Locke & Key képregény sorozatának első része. Nagyon kíváncsi vagyok, mert a képregény műfajával igazából még csak ismerkedési fázisban vagyok, de úgy éreztem, hogy ezt a történetet mindenképp olvasnom kell, mert nagyon birizgálja a fantáziámat.
Augusztusban négy és háromnegyed könyvet olvastam el, ami a júliusi nullához képest csodálatos emelkedés. Madeline Miller: Kirké című regénye rángatott vissza a szokásos évi Nagy Nyári Olvasásiválságból, amit aztán követett Margaret Atwood Penelopeiája, majd a Minden dolgok könyve. Utóbbiról hamarosan érkezik a bejegyzés. Közben theodora #haviegyújraolvasáskihívásán nagyon fellelkesültem, hiszen mindig emiatt nyavalygok meg ígérgetek magamnak, hogy majd úúúgydeúúúgyújraolvasok valamit, ami nem Harry Potter, aztán évvégén mégis csak a Harry Pottereket tudom felmutatni mint újraolvasottakat. Szóval pont kapóra jött (köszönet Dóri!), és így ennek keretében egyik régi nagy kedvencemet, Jasper Fforde Jane Eyre-esetét olvastam újra, amit még mindig imádok. Erről is majd érkezik egy rajongó poszt, ha össze tudom szedni magamat. A háromnegyedig elolvasott könyv pedig Katherine Addison: A koboldcsászár című regénye, amit - ha minden jól megy és az univerzum vagyis a kisfiam is úgy akar, akkor ma este elolvasom az utolsó oldalakat is. És utána annyi, de annyi ötletem van, hogy mivel folytassam a kalandokat, amiket most nem fogok felsorolni, mert az utolsó pillanatban aztán úgyis más jön közbe.
Továbbá voltam könyvtárban, és beszereztem magamnak a szeptemberi csemegéimet is, amiket tervezek ugyan elolvasni, de aztán majd kiderül. Hazahoztam a két Lucy Strange kötetet, amit már hónapok óta láttam, hogy beszereztek, de csak mostanában került ki a polcokra, így szerintem én leszek az első olvasója ezeknek a könyveknek. És ez elég izgalmas dolog már önmagában is. Kivettem még a Sült zöld paradicsomot valamint Életünk legszebb nyarát is, mert most eléggé vonz ez a nyár végi kisvárosi hangulat. Valamint ott landolt még a kupacom tetején Louise O'Neill: Örökké tiéd című disztópiája, ami OlvaZsófi csatornáján tűnt fel nekem először, és azóta a listámon van.
Aztán még ki kell emelnem, hogy összesen hét bejegyzés született augusztusban itt, ami a júliusi kettőhöz képest egészen jó emelkedés. A jubiláló posztsorozatomból egy van hátra, amit eredetileg még augusztusban akartam kitenni, de aztán az élet közbeszólt. De érkezik majd az is, addig itt csücsül a piszkozataim között. Rengeteg terv van egyébként a fejemben őszre - mindig így van ez, hogy valami mágikus módon a levelek hullásával egyidőben szabadulnak fel a kreatív energiáim - , remélem, hogy legalább a töredékét sikerül majd megvalósítanom.
Úgyhogy gyerünk ősz, gyerünk!
A többiek augusztusáról:
6 megjegyzés:
És mi lett Robin Hobbal? És milyen L. Strange?
Robin Hobb a júliusi beszerzések között van, és az őszi tervek között ;)
Strange-ről még nem tudok nyilatkozni, de mivel Szieszta polcos ezért még szeptemberben sorra kerítem, és majd mesélek!
Én is évekig csak mondogattam magamnak az újraolvasásokat, aztán mindig úgy jártam, hogy sajnálom rá az időt, és év végén csak Pottert tudtam felmutatni :) idén viszont valami átkattant, aug végéig 19 újraolvasásom volt, majdnem leestem a székről mikor megláttam :) kb az olvasásaim harmada. És annyira, de annyira jólesett! Most nagyon erre van igény bennem, hogy újra elmerüljek ismerős világokban. Meg egy csomó mindent újraértékelek, most jutottam oda hogy 10-15 éve olvasott kedvenceket újra elővegyek. Ami néha meglepő eredményeket hoz...
Szóval mindenkit csak biztatni tudok az újraolvasásra ;)
Igen, korábban nekem is mindig valahogy elhalasztódtak. Pedig annyi, de annyi könyvet újraolvasnék. Kíváncsi vagyok, mit adnának most. Huu tizenkilenc, az nem semmi. :)
Amúgy biztos mindenkinél eljön ez az időszak, hogy visszanyúlik a régi kedvencekhez, mert kell az a kuckós érzés.
Köszi az említést és hogy csatlakozol!! :)) Az újraolvasásoknak is megvan a varázsuk, ahogy Ilweran mondja!
Én is most kezdtem el egy régi kedvencet, Neil Gaimantől a Soseholt - és annnnnyira nem emlékeztem már rá, hogy majdnem olyan mintha most olvasnám először :D
A Locke&Key nagyon erős képregény, helyenként durva is, de a sztori nagyon összetett és nekem tetszett a mágia benne ;) Lucy Strangeről is csupa jót tudok mondani, remélem neked is tetszeni fog!
Én köszi, hogy elkezdted ezt a dolgot ilyen lelkesen :) nem biztos hogy mindig kitartok benne, de azért igyekezni fogok.
A Locke & Keyt kozben mar el is olvastam, és jajjjj... Annyira szuper, hamarosan meg kell vennem a folytatást!
A fülemüle erdő titkát meg pont ma kezdtem el, a délutáni altatás alatt már ötven oldalt el is olvastam, és igen, eddig határozottan tetszik, alig várom, hogy este olvashassam. :)
Megjegyzés küldése