Hello ősz, hello olvasás!
... kezdhetném akár így is a szeptemberi beszámolómat, és akkor már el is mondhatom, hogy ezzel a négy szóval tök jól körül is írtam, milyen hónapot zártam. Szeptemberben nyolc, azaz ny-o-l-c könyvet fejeztem be, ami esetemben elképesztő szám. Nem, nem lett több időm, a Fiatalúr olyan aktív, mint eddig soha (mászás ezerrel, egyedül álldogálás és járás próbálgatások) , szóval alapvetően továbbra sem jellemző az unalom a hétköznapjaimra, ahogy a csendes elmélyülés sem. Utóbbi különösen azért nem, mert elkezdte felfedezni a hangját, és most a sikongatás a kedvenc kommunikációs eszköze, a zenebölcsinek köszönhetően pedig a dobolás, mint új létforma is beköszöntött az életünkbe.
Na, de... nem gyerekblogot vezetek, igazából csak azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy a nyolc könyv jelen körülményeimhez képest elképesztő, és fogalmam sincs, hogy sikerült ennyit olvasnom. Sőt, igazán jó könyvek kerültek a kezembe! Szóval, a szeptember egy csudaklassz kezdése volt a kedvenc évszakomnak.
Befejeztem Katherine Addison: A koboldcsászár című fantasy regényét, ami egy nagyon kellemes meglepetés volt. Igazán szerettem olvasni a hibái ellenére. Majd következett a Locke & Key képregénysorozat első része, ami azonmód megvett magának kilóra, és be is szereztem rögtön a második részét is, ami még október folyamán mindenképpen sorra fog kerülni, mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Utána a borzongást enyhítendő, megismerkedtem Lucy Strange: A fülemüleerdő titka című ifjúsági regényével, ami igazi léleksimogató olvasmány lett, és picit sírtam, amikor vissza kellett vinnem a könyvtárba. Nem kizárt, hogy pár hónapon belül szerzek egy saját példányt magamnak. Posztírásban eddig tudtam követni csupán az ehavi elolvasott könyveimet, de még bőven olvastam ezután is.
Wodehouse régi kedvencem, sok-sok évvel ezelőtt fedeztem fel magamnak Bertie Wooster és Jeeves csodás párosát, akiket filmsorozatban Stephen Fry és Hugh Laurie alakított, és hát imádtam! Mind könyvben, mind filmvásznon zse-ni-á-lis! Másik regénysorozata a Blandings kastély, talán kevésbé híres, de a Forduljon Psmithhez! ennek ellenére igazi klasszikus, így most ezzel folytattam a megismerkedést. Wodehouse humorát még mindig nagyon bírom, bár Bertie-t igazán hiányoltam. Valami olyasmi volt ez, mikor egy Poirot nélküli Agatha Christie regényt olvas az ember. Na, de erről majd bővebben nem sokára. Utána jött Theodora #haviegyujraolvasaskihivas -ához egy régi-régi kedvencem, Jean Webster: Nyakigláb apó című regénye, ami még mindig csupa bűbáj, és nem lehet nem széles vigyorral olvasni a fejezeteket. Igazi lelki wellness az a könyv!
Közben beiratkoztam a mi kis falunk könyvtárába végre, ahol nem mellesleg egy cica is dolgozik. Jeromos kétségkívül a világ legjobbfej könyvtárosa, aki nem mellesleg igazi sztár - nem csak itt a kis falunkban, hanem országosan is, hiszen a tévében is szerepelt már, ha jól tudom, talán kétszer is. Képeslapok érkeznek hozzá az ország különböző pontjaiból, sőt Indiából és Berlinből is kapott már lapot. A könyvállomány is szuperség, tele van újdonságokkal és népszerű könyvekkel. Igazán sajnálom és szégyellem, hogy a beiratkozásomra csak most került sor, de higgyétek el, most minden lelkesedésem a mi kis könyvtárunké. Szóval, az ünnepélyes beiratkozásom napján innen jött velem haza Jeanette Wintersontól A szenvedély. Mert ó, hát kit érdekel, hogy otthon az egyetemi könyvtárból pontosan tíz darab könyv várja, hogy elolvassam őket, ha egyszer beiratkoztam egy új helyre! Ezt igazán be lehet látni, hogy olvasmány nélkül nem távozhattam. El is olvastam azon a hétvégén, és ó, mennyire szerettem ezt a néha mesés, néha túl kegyetlen könyvet. Alig várom, hogy írjak róla! Velence után Hill House felé vettem az irányt Shirley Jackson kalauzolásában, aki olyan, de olyan gótikus regényt írt, hogy napokon keresztül Hill House -zal álmodtam. A bőröm alá bekúszott az a könyv, és most éppen kiheverni próbálom.
Mint látható, októberben is bőven lesz mit mesélnem a szeptemberi olvasmányaimról. Jaj, meg még ott volt Szalóki Ági: Körforgás című kötete is, ami majd - terveim szerint - egy összegző posztban fog szerepelni, ahol a Fiatalúr olvasmányairól és olvasóvá neveléséről fogok kicsit beszélni majd. Ezt remélem, most már sikerül megírnom októberben.
Úgyhogy nyolc elolvasott, egy darab vásárolt könyv - nem is rossz a szeptemberi mérlegem, főleg ha szemet hunyunk afelett a tény felett, hogy inkább könyvtári könyveket fogyasztottam elsősorban, nem pedig a saját olvasatlanjaimat... eh, mindegy, nem sikerülhet mindig minden.
De most már éljen az október, a legeslegkedvesebb hónapom, amit minden évben nagyon várok!
Többiek és a szeptember:
PuPilla
Theodora
Nita
Sister
De most már éljen az október, a legeslegkedvesebb hónapom, amit minden évben nagyon várok!
Közben meg gyertek Lobohoz csatlakozni, hogy együtt megkeressük az elmúlt tíz év legkirályabb könyveit! Jó móka lesz!
Minden részletet megtaláltok ITT
Többiek és a szeptember:
PuPilla
Theodora
Nita
Sister
8 megjegyzés:
Nagyon aranyos az első bekezdésed, szívesen olvasnék még ilyeneket :D Mondjuk én azt se tudtam, hogy van egy kis lurkód :)
A Lucy Strange könyvekről már annyi jót hallottam, hogy muszáj nekem is beszereznem :) A Hill House szellemének pedig nagyon örülök, mert sajnos elég sokan nem szeretik, szerintem ezért is döntött úgy a kiadó, hogy nemigen jelentet meg az írónőtől semmi mást :( Nagy kár. Amúgy a Netflixes sorozatot pont ma fogom elkezdeni anyukámmal :D :D Kiskoromban mindig horrfilmeket néztünk együtt, gondoltam, folytatni kéne ezt a hagyományt.
Nem semmi hónapod volt, jó volt olvasni hogy gyerkőc mellett ennyi minden belefér!! :) Szuper könyveket olvastál és köszi az újraolvasós említést! :)
Wodehousetól még nem olvastam semmit, de már ideje lenne megismerkedtem vele (is). Örülök, hogy tetszett a Hill House - én is azok közé tartozom, akiknek bejött.
Nyolc könyv tényleg szép eredmény. :)
A leírás alapján én is legszívesebben a ti kis könyvtárotokba járnék, Jeromos macskát tutira imádnám. :)
Wow, hát nem semmi, hogy ennyit olvastál! :O És már próbálgat járni, azta, úgy repül az idő!
Szuper, hogy beiratkoztál a könyvtárba! Jeromos a celeb! :D Jók a könyvtáros macsekok. ;)
Én is nemrég újráztam a Nyakigláb Apót. :))
Kíváncsian várom az olvasóvá nevelős posztot, nagyon érdekel! :)
@Avilda: a Lucy Strange könyvet csak ajánlani tudom! Nagyon szép történet.
Én imádom a gótikus irodalmat, a szakdogám egy része erről is szólt. Igen, azt láttam én is hogy sokaknak nem tetszett. Gondolom inkább olyan modern horror történetet vártak mintsem egy klasszikus gótikus történetekre hajazó regényt. Pedig szerintem ezek sokkal parásabbak tudnak lenni. Szomorú hogy Shirley Jackson kiadása itt megakadt akkor idehaza. Huu a sorozatba én belenéztem, de én nagyon paráztam tőle :D pedig direkt fényes nappal néztem :D
@theodora: szerencsére még szeret délután egy nagyot aludni, meg este is már 8kor ágyban van, így van idő olvasni azért. :) Wodehouse meg naggggyon jóóó :))
@Nita: Jeromosnak ráadásul vannak haverjai is, néha azok is ott csöveznek a könyvtárban :) csudajó úgy járni a könyvek között, hogy cicák is vannak ott. Nagyon otthon érzem magam :))
@PuPilla: Bizony, repül az idő piszkosul :) pont nem régen nézegettem a születéskori képeit, és hihetetlen hogy már itt tartunk :)
Igen, az év egyik legjobb döntése volt hogy elmentem a helyi könyvtárba :)) már régóta nézegettem, de aztán valahogy mindig elmaradt. Egy cica csakis celeb lehet :D és örülök hogy a mi könyvtárunkban ezt felismerték :D
Jaj, tényleg! Emlékszem, hogy te is nem régen olvastad :))
Huu, köszi! Igyekszem mindenképp megírni most már a hónapban, már vagy 2 hónapja tervezem ugyanis :D
Aww, könyvtári cicus! *.* Nem tudom, olvastad-e a Dewey - A könyvtár macskája c. kötetet, de abban is egy hasonló ciculi szerepel. :)
Nagyon szuper kört futottál szeptemberben, nem semmi eredmény! Főleg, hogy azért ez a mászós korszak nem könnyű, emlékszem, amikor a húgom kezdett el kúszni-mászni és mindent azonnal menekíteni kellett előle. A plüsseimet rendszeresen lerámolta egy pillanat alatt. :D
Nem akarom magamat ismételni, de nyilván A fülemüleerdőnek örültem a legjobban, viszont a Szenvedély is különleges élmény volt anno. :) A Nyakigláb Apót az idén szereztem be az egyik könyvszekérről, és terveim szerint a jövő évi VCS egyik versenyzője lesz. :))
Heloise: Három nap alatt ledaráltam a sorozatot, de nekem összességében nem tetszett. Részemről a könyvet sokkal jobbnak tartom. És nem is annyira ijesztő, főleg az ötödik résztől nem. A végére szerintem kifejezetten röhejes lett.
@Sister: Bocsánat a késői válaszért, csak nem volt egyszerű az élet az utóbbi napokban :)
Nem olvastam még, de hallottam már róla, tesóm nagyon ajánlgatta nekem pár éve.
Köszönöm :D igen, valóban megkezdődött az igazi "munkás" korszak, azt hiszem :D bár eddig se akkor olvastam mellette, mikor ébren volt, de azért most már én is rendesen lefáradok a nap végére :D Mondjuk nálunk nem is annyira a pakolással van gond, hanem hogy lépcsős a házunk, és a földszinten is van egy szinteltolás a konyha és a nappali között, így ezer szememnek rajta kell legyen, mert egy pillanat alatt fent van a lépcsőn :D
A szenvedély nekem is különleges élmény lett, én még csak az önéletírását olvastam Wintersonnak, de jaj, hát ez a könyv is nagyon tetszett. Juhuu, Nyakigláb apó <3 imádni fogod!
@Avilda: én erről nem nagyon tudok nyilatkozni, mert aztán végül csak az első részt néztem meg, én ezt nem bírtam végignézni, nekem para volt. Nekem vizuálisan nagyon lent van az ingerküszöböm a horrortörténeteknél, ezért nem is nagyon szoktam nézni ilyesmit.
De a könyv, az valóban zseniális lett.
Megjegyzés küldése