Little Fires Everywhere | Kis tüzek mindenütt

 

 

Celeste Ng regénye, a Kis tüzek mindenütt egy igazi fotelba szegezős élmény, ami egyszerre váltott ki bennem mérhetetlen dühöt bizonyos témákat tekintve. Talán azért, mert annyira belehelyezkedtem rövid idő alatt a történetbe, hogy képtelen voltam kivonni magam a hatása alól. Hiszen amellett, hogy az írónő eszméletlen jól tud atmoszférát teremteni, szinte észrevétlenül és eszméletlen gyorsan berántja az olvasót ebbe a kissé utópisztikus, ám sok tekintetben a fehér kerítéses házakkal telepöttyintett kisvárosok valóságával tűpontosan megegyező világába. Liane Moriarty Hatalmas kis hazugságok című regénye óhatatlanul is sokszor bekúszott a fejembe Ng regényének az olvasásakor, és hát nem véletlen. Hiszen mindketten ugyanazt a miliőt választották történetük aktívan működő hátteréül. 

 

She smelled of home...as if home had never been a place, but had always been this little person whom she'd carried alongside her.

Kicsit egyébként meg is lepődtem, amikor jobban utánanéztem a helyszínnek, hogy Shaker Heights egy valóban létező kisváros Ohioban. És a Google képtalálatokat tekintve nem is akármilyen! Mintha egy tökéletes várost mintázó filmdíszlet lenne, tele szebbnél szebb kúriákkal, színes és rendezett városközponttal, ami elképesztően esztétikus és mintaszerű. Mint a Wikipédiáról sikerült megtudnom, Celeste Ng szülővárosa egyébként, aki tíz évvel az onnan való elköltözése után kezdte igazán értékelni a shaker heights-i élet nem mindennapiságát. Egy olyan történetet szeretett volna írni erről a kisvárosról, amelyben az ottani közösség számos aspektusát felvillantaná az olvasók előtt. És hát ez sikerült, még hozzá nem is akárhogyan. Shaker Heights Celeste Ng könyvében egy tökéletesen működő, teljesen kiszámítható életet nyújtó kisváros. Ahol mindenki éli a magas színvonalú, központilag kicsit keretek közé szorított átlagon felüli életét. Nem festheted akármilyen színűre a házadat, hogy bele tudjon az otthonod illeszkedni az utcaképbe; nem nőhet az udvarodon a fű x centinél nagyobbra, mert különben figyelmeztetést kapsz a városképtől. Ám mindezért cserébe ott van a rendezett, harmonikus utcák látványa, ami hűen tükrözi az ott lakók rendezett kis életét is. 

 

"To a parent, your child wasn't just a person: your child was a place, a kind of Narnia, a vast eternal place where the present you were living and the past you remembered and the future you longed for all at the same time. "

Ebbe a sablonos, mintaszerű életbe érkezik meg Mia és lánya, Pearl cseppet sem mintaszerű és cseppet sem szokványos életével. Ők az igazi indikátorai a környéken fellobbanó apró kis tüzeknek. Amiknek a szikrái eddig is ott voltak, de az ő érkezésük, az ő nem mindennapiságuk az, ami mozgásba hozza a szőnyeg alá söpört, észre nem vett konfliktusokat. Már a kezdetektől fogva olyan érzésünk van, mintha vékony jégen járnánk a történetben. Ahogy egyre inkább betekintünk az otthonokba, ajtót nyitunk a szobákba, ott forrong körülöttünk a sok ki nem mondott feszültség, aminek már tényleg csak egy apró elem kell, hogy beinduljon a láncreakció és leégessen mindent maga körül. 

Annyi mindenről lehetne beszélni ennek a könyvnek kapcsán, ám nem szeretnék maratoni hosszúságú bejegyzést, úgyhogy a számomra legérdekesebb és legszélsőségesebb reakciókat kiváltó témáról írnék egy kicsit, mégpedig az örökbefogadás témájáról. Amiben hozzátenném, egyáltalán nem vagyok kompetens vagy szakértő, de valahogy ez a szál annyi mindent megmozgatott bennem és a végén több kérdés maradt bennem, mint válasz. Például el lehet-e tekinteni egy örökbefogadás kapcsán a gyermek származásától? Elfogadható-e az, hogy az ázsiai gyermeket olyan fehér szülők nevelnek, akik nem olyan kulturális háttérrel és tudással rendelkeznek, mint egy kínai család? Egy ilyen speciális helyzetben levő gyermeknek elég az, amit a más kulturális háttérrel rendelkező család nyújtani tud?  Ez vajon a gyermek erőszakos kolonizálásának számít? Vajon a fehér szülők - minden igyekezetük ellenére - valóban meg fogják tudni érteni azt a kívülállóságot, amit a gyermek fog tapasztalni a külseje miatt esetleg más közösségekben? Vagy pedig ezt egyáltalán számon lehet kérni a befogadó szülőkön? A gyermek számára nem elég az, hogy megkapja azt a szeretetet, amire szüksége van? A többi kulturális dolog nem mellékes inkább? És még persze folytathatnám a kérdések sorát, mert rengeteg van bennem, amikre igazából nincsenek válaszaim. Rendkívül érdekes szempontokat hozott fel az írónő ennek az esetnek a kapcsán, ahol az olvasó egy ideig talán úgy véli, tud igazságot tenni, de aztán annyi nézőpont és annyi részigazság kerül elő, amitől a végére totálisan elbizonytalanodik az ember, mindegy melyik irányba fordult kezdetben.

És én ezeket a fajta könyveket szeretem, amik így láttatják a világot. Hogy nincs fekete-fehér, sokkal inkább minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. S itt is minden felbukkanó konfliktus mögött valójában sebzett múltak, elhibázott döntések, sérült lelkek húzódnak még akkor is, ha körülveszi őket a tökéletes élet díszcsomagolása. Celeste Ng karakterei annyira élethűek, hogy akár közöttünk is járhatnának. Félelmetes emberismerettel és nagy adag írói tehetséggel rajzolja meg Shaker Heights lakóit és a periférián élőket egyaránt. Dühített, letaglózott, magához láncolt ez a kisvárosi történet, nehéz volt a végén csak úgy elengedni a szereplőket. 

Celeste Ng: Little Fires Everywhere

Penguin

432 oldal