Ismét véget ért egy év, a blog életében már a tizenegyedik, és én éppen a tizenegyedik évösszegzésemet írom. Nagyon furcsa évet hagytunk magunk mögött, olyan dolgokat tapasztaltunk, amiket talán soha nem gondoltunk volna. Mintha egy disztópikus történetbe csöppentünk volna, aminek nem vagyok biztos benne, hogy látjuk már a végét. De azért persze, én is reménykedem.
Mindezen dolgok ellenére én úgy érzem, hogy kihoztam ebből az évből, amit ki lehetett, és óriási szerencsémre vannak jó dolgok, nem is kicsik, amikre emlékezni tudok 2020. kapcsán. Ez az év kellemes és kellemetlen ráismeréseket is hozott nekem, de ezek közül is inkább csak a jókra akarok emlékezni. Örülök, hogy meg tudtam találni az örömöket akkor is, amikor ránk szakadt a világjárvány; örülök, hogy örömömet tudtam lelni az olyan egyszerű dolgokban, mint a napfény melege az arcomon, a madrácsicsergés, a tavaszi virágillat vagy éppen abban, hogy milyen különösen szép a naplemente. Muszáj volt. Én úgy éreztem, hogy engem anyukaként nem temethet maga alá a rettegés, a depresszió, mert az átragadna a Fiatalúrra is. És örülök, hogy sikerült felszabadítanom magamban az életvidám énemet, örülök, hogy ezt meg tudtam tenni, mert ez nekem is baromi sokat segített.
Az év sok magánéleti változást hozott, ebben is szerencsére a jók vannak túlsúlyban. Mindemellett Brigivel, akit a Popkult, csajok, satöbbi podcastból már ismerhettek, elindítottuk az év - számomra - legnagyobb projektjét, a Roxfort Expressz Podcastet, aminek keretében életem legmeghatározóbb történetét, a Harry Potter sorozatot olvassuk újra és részről részre kibeszéljük a ráismeréseinket, az érzéseinket és a tapasztalatainkat. Rengeteg örömet okoznak a podcast kapcsán érkező pozitív visszajelzések, a hallgatások nagy száma és úgy egyáltalán jól esik ilyen formában is górcső alá venni ezt a történetet, ami ennyi mindent jelent nekem. Nagyon örülök, hogy belevágtunk - sőt, igazából tök büszke vagyok magunkra, mert mindketten hajlamosak vagyunk túlizgulni és túlgondolni a jó ötleteket, amik aztán így sose valósulnak meg. De ez mégis életre kelt és örömet okoz. Úgyhogy mindenképp itt a helye az emlékezetes eseményeim listájában.
A bloggal és az olvasással az év elején nem várt lendülettel haladtam. A bezárkózás nem szegte kedvem a könyvekkel vagy a bloggal kapcsolatban, sőt igazából júniusig tőlem szokatlanul magas havi 6-8 darab bejegyzés is érkezett. Aztán jött a nyár, végre láthattuk a családot, néhány baráti találkozót is összehoztunk és sikerült kicsit kimozdulnunk is belföldön. Az élmények, a rég nem látott emberek annyira felvillanyoztak a három és fél hónapnyi bezárkózás után, hogy a könyveknek sajnos esélyük sem volt. Nem tudtam elmerülni semmiben, úgy éreztem zsizseg körülöttem minden - pedig ha nem 2020.ról lett volna szó, igazából csak egy átlagos hónapnak lehetett volna nevezni, a szokásos nyári élményrengetegtől messze el is maradt. De még így is sok élmény ért 2020. nyarán, úgyhogy tényleg nem panaszkodom. Ám az olvasás, a bloglás háttérbe szorult, mert aztán jöttek a nagy változások szépen, egymás után és valamikor egyszerre is. Szóval, nem csoda, hogy se erőm, se kedvem nem volt a könyvekhez. Az év második felében szánalmasan keveset olvastam, és júliustól kezdve összesen 11 bejegyzés született. Ilyen mélypontja a blognak talán öt éve nem volt, de őszintén remélem, hogy lassan visszatalálok az elvesztett lendülethez.
2020. kihívásairól
Nem sok kihívásban vettem részt, összesen hármat mertem bevállalni, ezek közül kettő már szinte állandónak mondható. A Goodreadsen évi 50 könyvet szerettem volna elolvasni - ez már legalább négy-öt éve a kitűzött célom, ami sok ember szemében talán kevés, de nekem ez az a mennyiség, ami úgyis kényelmesen tartható, ha beüt nálam a szokásos 2-3 hónapig tartó nyári olvasói válságom. Nos, 2020-ban ezt bebuktam, igaz csak két könyvvel maradtam le. 48 könyvet olvastam el, de ezek közül nagyon sok szuper élmény volt, úgyhogy én azt mondom, hogy ennek fényében teljesen jó évet zártam mégis. Persze, mesekönyvekkel növelhettem volna a listámat, úgy bőven 60 felett lettem volna, de én a lapozókat, rövidebb mesekönyveket, amiket 5 perc alatt elolvasok, képtelen vagyok beleszámolni a saját olvasmányaimba - igazából talán nem is a rövidségük miatt, hanem azért, mert ezeket igazából a Fiatalúr olvassa, én csak a felolvasója vagyok.
Lobo várólistacsökkentéses kihívása se jött össze - legalábbis a számokat tekintve. Pontosan a felét, azaz 6 darab könyvet olvastam el a tizenkettőből (ahol egyébként annyira laza voltam, hogy nem tettem be alternatív listát). De amiért én mégis sikeresnek nyilvánítom ezt a kihívást, az az, hogy három szuperkedvenc könyv is született számomra ennek hála. Egyik Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van című regénye, a Murder Most Unladylike -sorozat Robin Stevens tollából (aminek már négy részét el is olvastam, hamarosan felkészül az ötödik!) és persze James Herriot bácsi a Minden élő az ég alatt című kötetével. És hát miért is, ha nem ilyen élményekért csinálunk kihívásokat, nem?
A harmadik kihívást is elbuktam a szabályokat tekintve. Theodora Havi egy újraolvasás kihívása az egyik legkedvesebb kihívásom lett 2020-ban, mert végre tényleg rávettem magam az újraolvasásokra, nem csak mondogattam őket magamnak. Számszerűsítve tizenháromszor olvastam újra 2020-ban, de sajnos az októberben elkezdett Főnix rendjének befejezése átcsúszott november elejére, és így ez az újraolvasásom nem volt érvényes. De ez nem szegi kedvem, nem is kérdés, hogy ebben az évben is folytatni fogom!
Íme a lista az újraolvasott könyveimről
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (január, majd a podcast miatt augusztusban is előkerült)
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége (február)
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert (március)
A. A. Milne: Micimackó (április)
Marjane Satrapi: Persepolis (május)
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (június)
J. R. R. Tolkien: The Hobbit (június)
J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája (július)
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz serlege (szeptember)
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete (szeptember)
J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix rendje (október-november)
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér herceg (december)
Persze az év második felében a podcast miatti Harry Potter újraolvasások elvitték a kihívás hangsúlyát nálam, de akkor már beláttam, hogy nem fogok tudni ennyit olvasni, hogy a HP újraolvasások mellett egyebeket is produkáljak. Az időutazó felesége és A csodálatos Waverley-kert sajnos nagy csalódást okozott, őket talán jobb lett volna szép emlékként meghagyni. De A hobbit angolul is szuper élmény volt, ahogy a Persepolist is jól esett elővenni és újra megfogalmazni magam számára, hogy miért is az egyik legkedvesebb könyvem.
Még egy kis blogos élet
Több Témázós bejegyzés is született idén, ugyanis igazán megtisztelő módon csatlakoztam a Témázós csapat első körös tagjaihoz. Szuper, hogy itt lehetek velük, ez is a 2020-as év örömei címszó alá került számomra egyértelműen. Hét bejegyzés született idén ennek keretén belül. Mindegyik témát nagyon szerettem, de a legkedvencebb számomra talán a Lélekmelengető könyvek című bejegyzésem volt, amit a világjárvány közepén - vagyis hát most már azt mondhatjuk, elején - írtam. A többi Témázós bejegyzést ITT tudjátok elérni.
Leglátogatottabb bejegyzéseim:
Sandman - Az álmok fejedelme gyűjtemény 1.
Sorozat gyilkos? - A sorozatkötetek egyenetlen színvonaláról [Témázás]
Egy egyéves kisfiú kedvenc könyvei | Gyerekkönyvtár2020-ban összesen 37 könyvet szereztem be, ami kicsit több, mint tavaly volt. De igazán nem bánom, szerintem kezelhető mennyiség, illetve mind átgondolt vásárlás volt és jól esett. A nagy kiadói akciókat nem annyira használtam ki, de igyekeztem közvetlenül a kiadóktól rendelni a könyveket. A Könyvtündértől is volt pár rendelésem, illetve nyáron néhányat teljes áron is vásároltam a Libriben, mert nem tudtam ellenállni a könyvesboltozás mámorának.
2020. olvasmányairól
Ha 2020-ra gondolok, természetesen elsősorban a Harry Potter sorozat jut eszembe, hiszen az alapos át- és kibeszélésekkel nagyon mély nyomot hagyott bennem, talán másképp is, mint eddig. De persze ezen kívül is akadtak bőven feledhetetlen élmények. Az első emlékezetes olvasmányomra nem kellett sokat várnom. Január második hetében talált rám Jesmyn Ward Hallgasd a holtak énekét regénye. Ami olyan módon gyomorszájon rúgott többször is, hogy még a mai napig élénken élnek bizonyos jelenetek a történetből. Nem sok könyvre rá megismerkedtem a Murder Most Unladylike sorozattal, ami óriási kedvenc lett - majd mindenképp tervezek egy összegző posztot írni a sorozatról, ha már a részenkénti beszámolók elmaradtak. Daniel Höra regénye, a Betolakodók szintén meghatározó olvasmány volt, ma is emlékszem, ahogy szívdobogva olvasom az esti lámpa fényénél. Szécsi Noémi könyvét, a Lányok és asszonyok aranykönyvét úgy faltam mint egy jó regényt szokás. Élvezetes, érdekes és olvasmányos könyv volt, mindenképpen szeretnék belőle majd saját példányt is. Kicsit fájó szívvel vittem vissza a könyvtárba. De ott volt még az Egérőrség csodaszépen megrajzolt világa is, ami olyan csodás vizuális ingereket okozott a szememnek, hogy elképesztő. Imádtam elmerülni Robin Hobb Bűvös hajó című fantasyjében, ami olyan jól megírt és olyan jól felépített, amilyet régen tapasztaltam fantasy regény esetén. Pont az ilyen belemerüléseket szeretem, amit ez a történet adott számomra. De nem mehetek el szó nélkül Michael J. Sullivan Trónbitorlók című regénye mellett sem, ami bár sokkal könnyedebb volt, mint a Hobb regény, mégis nagyon jól elszórakoztatott azon a forró augusztusi héten. Martin Gayford: The Pursuit of Art című könyvéről nagyon sajnálom, hogy nem írtam bejegyzést, pedig nagyon megérdemelte volna. Lehet, ezt még pótlom majd januárban, mert van róla egy piszkozatom. Olvasmányosan szól a XX. századi képzőművészet világáról, és olyan lelkesedéssel, hogy játszi könnyedséggel rám is átragadt. Delia Owens regényéről, az Ahol a folyami rákok énekelnek címűről sem írtam bejegyzést, pedig nagyon jól esett elmerülni ebben a lápvilágban. Mindenképp szeretném majd megvenni a könyvet (ez is könyvtári volt), úgyhogy egy újraolvasás simán elképzelhető majd idén, és majd akkor pótolni fogom. Kellemes meglepetés volt Agatha Christie-től a Gyilkosság a paplakban című regénye, aminek nem Poirot hanem Ms. Marple a nyomozója, és meglehetősen élveztem az öreg hölggyel a detektíveskedést. Celeste Ng könyve, a Little Fires Everywhere volt 2020. utolsó olvasmánya, méghozzá majdnem szó szerint, ugyanis az utolsó 30 oldalt tényleg 31-én este tudtam csak elolvasni. Néhol dühítő, néhol érdekes, de mindenképpen baromi izgalmas volt Celeste Ng könyve, ami sok tekintetben a Hatalmas kis hazugságokra emlékeztetett.
Az elolvasott 48 könyvből 8 könyv volt angol nyelven, ezen kicsit meglepődtem, mert azt hittem, nagyobb arányban olvastam angolul, de ezek szerint mégsem. A képregények aránya is kicsit alacsony volt, összesen 3 darab került fel az olvasmánylistámra 2020-ban. Ifjúsági, mágikus realista, fantasy és sci-fi, esszékötet is csúszott idén, szóval azért sikerült változatosan olvasnom az alacsony olvasmányszám ellenére is.
Na de jöjjenek a 2020-as év legjei, avagy a
TOP5 olvasmányom 2020-ban
Óriási szerencsém van, hogy baromi nehéz volt öt könyvre leszűkíteni a legjobb olvasmányaimat. Az előbb felsoroltakból még legalább kettőt vagy hármat, esetleg négyet is be tudnék tenni lazán ebbe a listába, de úgy döntöttem, nem töröm meg a hagyományaimat, és idén is csak öt könyvet emelek ki. A könyvek között nincs sorrend, mindegyik ugyanannyira, ám máshogy felejthetetlen számomra.
James Herriot: Minden élő az ég alatt
A bejegyzésem ITT elérhető
Egy yorkshire-i állatorvos novellái a praxisában megfordult állatokról és emberekről.
Ahogy Gerald Durrellt is, úgy James Herriotot is mérhetetlenül szeretem azért a tiszteletteljes és értő állatszeretetéért, ami átsüt minden sorából. A szakmai alázat előtt egyébként is mindig leborulok, de James Herriot állatorvosi hozzáállása tényleg olyan, ami tiszteletet érdemel a legobjektívabban nézve is. S persze mindezen csodálatosságok mellett olyan értőn és érzőn alkotja meg állatok és gazdáik portréit, hogy ezt a könyvet tényleg csak szeretni lehet.
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A bejegyzésem ITT elérhető
Magányos főhősnők legmagányosabbika, aki köszöni, jól van. Vagy talán mégsem?
Eleanorral irdatlan mélységeket és magasságokat járunk be a történet során. Látszólag egy könnyed regény benyomását kelti nagyon sokáig, ám aztán rájövünk, hogy Eleanor mégsincsen jól. Amin olvasás közben fuldokolva nevetsz, ám ha nincs a kezedben a könyv,
mégse bírod kiverni a fejedből, hogy Eleanor helyzete mégis mennyire
szomorú. Szívembe zártam ezt a kissé különc és furcsa főhősnőt, aki a legbátrabb fiktív ember, akit csak ismerek. A történet nem fél lerántani olvasóját a mélységekbe, ugyanakkor tudja,
hogyan kell nevetésre is késztetni. És talán ezért is szerettem meg annyira ezt a könyvet.
Robin Stevens: Murder Most Unladylike-sorozat
Az első részről szóló bejegyzésem ITT elérhető
Két bentlakásos iskolás lány önjelölt detektív társasága előtt nem marad felderítetlen gyilkosság.
Robin Stevens sorozatában benne van minden, amit csak szeretek egy jó regényben. Remek és izgalmas karakterek még érdekesebb háttértörténetekkel, kellően fifikás rejtélyek, életszerű kapcsolati dinamikák, na és persze azt is nagyon szeretem benne, hogy a szerző nem fél belemenni az olyan témákban sem, mint az idegenség érzése egy másik országban, a másság témája több szinten is, az elvárások lelki terhei vagy éppen a lányok. nők korántsem egyszerű társadalmi helyzete. Kedves történet, ugyanakkor mégsem az: bár middle grade történetről van szó, a gyilkosságoknak súlya van. Nincsenek elcukiskodva a komoly témák sem, és külön tetszik, hogy olyan lánybarátságról van szó, ami építő. Nem irigykedésre vagy elnyomásra épül, hanem egyenlő felekként léteznek, akik elismerik a másik erényeit és erősségeit is. Egyik legjobb ifjúsági sorozat szerintem.
Frank Herbert: Dűne
A bejegyzésem ITT elérhető.
Összeesküvésekkel teletűzdelt Messiás-történet egy elsivatagosodott bolygón.
A regény, amit képtelen voltam letenni, mert annyira magával ragadott ez a sok ármánykodás és cselszövés. Még úgyis, hogy a karakterek fekete-fehér egysíkúsága kicsit untatott, de Herbert olyan érdekes világot ábrázolt regényének lapjain, ami napokon keresztül kísértett. Történetvezetése sodró lendületű, a lehetetlenséggel egyenlő letenni ezt a könyvet.
Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék
A bejegyzésem ITT elérhető
Egy diszfunkcionális család fel nem dolgozott egyéni tragédiái, amik újra és újra belerondítanak a jelenükbe.
Khemiri könyve hozzáértőn és néha összekacsintós humorral mesél nekünk azokról az általunk kövekként hurcolt sérelmekről, tragédiákról, amik nem engedik a maguk teljességében megélni a jelenünket. Mesél nekünk arról, hogyan kell ezeket hátrahagyni, és mi lesz velünk, ha ezt nem tesszük meg. Khemirisen szórakoztató, ugyanakkor mégis mélyen bölcs történet.
Történetek, amik akár ki is maradhattak volna
Persze, a sok szuperséges könyvélmény mellett idén is akadtak csalódások, amiknek a léte mindig szíven üt. Az első csalódásom Az időutazó felesége kapcsán ért, ami tudom, hogy sokaknak kedvenc könyve, én Henry és Clare kapcsolatán mégis sok esetben nem tudtam túllépni mai fejjel. Sajnos, ebbe a listába kell sorolnom Christelle Dabos sorozatának harmadik részét is, a Bábel emlékezetét, ami funkciótlan, unalmas rész volt (az első kettővel merőben ellentétben), és Ophelie képtelen volt a hátán elvinni a történetet. Ian McDonald Síkvándor című regénye. Klisés, kiszámítható és tele van logikai bakikkal. Igazán kár volt erre fecsérelnem az időmet.
Hamarosan érkezem az idei évre vonatkozó könyves terveimmel is - na az viszont tutira nem lesz maratoni hosszúságú.
Egy szebb, jobb évet kívánok mindenkinek, és remélem, megtalálnak akkor is titeket is a szuperséges könyvélmények!
A többiek évzárása:
9 megjegyzés:
Pompás volt ez az összefoglalás! Gratulálok a bloghoz, sok sikert kívánok! Nagyon szeretek nálad olvasni!
Katherine
Köszönöm szépen, kedves Katherine! Ez az érzés teljesen kölcsönös!
Nagyon boldog új évet kívánok, remek könyvekkel!
Jó volt az összefoglalódat olvasni!
A Témázást én kifelejtettem a zárásomból, pedig amikor csatlakoztam, nagyon élveztem, remélem egyszer majd stabilan én is bekerülök az első körösök közé. :)
A kedvenceid közül James Herriot nagyon érdekel és a Dűnét újra kéne olvasnom, ha már megkaptam az új kiadásban.
Nagyon boldog új évet és szuper olvasmányokat kívánok neked 2021-ben is! :*
Nagyon jó olvasós évet zártál végülis s mindenképp üdv a podcasterek között :)
Az Időutazó felesége nálam is épp polcra került, szem elé de nem merem újraolvasni, másoktól is hallottam a rengeteg problémás részt a sztorival kapcsolatban.
A 2020-as évem egyik kedvenc dolga a Roxfort Expressz podcast! Örülök, hogy ennyire bejött az újraolvasás, és sajnálom hogy a szőrösszívű szabályok szerint nem tudok plecsnit adni érte - virtuálisan mindenképpen jár neked is! :))Murder Most Unladylike sorozat várólistás nálam is miattad, remélem sikerül sorra kerítenem legalább az első részt idén! Ill. a Bűvös hajó is, amiről egyáltalán nem gondoltam volna, hogy tetszene nekem. 2021-re szuper új élményeket, közös olvasásokat Fiatalúrra és boldog-boldog új évet a családodnak <3
Milyen kis szívmelengető lett ez az összegzés! <3 Annyira tudtam azonosulni a sok kis apróság észrevételével, mint a naplemente, vagy a tavaszi virágzás... Kellenek ezek a kapaszkodók a nehezebb időszakokban, ez egészen biztos!
Szerintem a 48 könyv mindent összevetve igenis szép eredmény, ráadásul mennyi kedves-kedvenc olvasmány került ki közülük! A lista is nagyon impozáns, James Herriottól biztosan tervezek olvasni a közeljövőben! Úgyis vadászom az ilyen természetbarát, állatos témákban író szerzőket, és őt eléggé magaménak érzem a leírásod alapján. :)
A Roxfort Express Podcast pedig soha jobbkor nem érkezhetett volna meg az életünkbe, mindig élmény hallgatni Titeket! <3 Neked is egy szebb, boldogabb, és élményekben gazdag új évet kívánok, drága Héloise! :* Remélem, ezúttal több időt tölthetsz a szeretteiddel is!
Ui: A tobozos képért teljesen odavagyok, és a sünis gyertya, OMG! Hát nekem is kell olyan! :)
@Nita: Köszönöm szépen, Nita! Herriotot imádni fogod te is, ebben biztos vagyok! Legalább olyan jó, mint egy Durrell könyv - csak kicsit máshogy :) Neked is nagyon boldog új évet kívánok! :-*
@Lobo: Köszönöm-köszönöm! :) Magam is úgy érzem, hogy a szigorú számok ellenére azért szubjektívan megítélve jó könyves év volt ez is :) Huh, hát igen az időutazó felesége szerintem neked is nagy csalódást okozna. Tényleg kár érte.
@Theodora: Köszönöm, köszönjük szépen <3 és nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a podcast, az ilyesmiket olyan jó hallani (olvasni :D )
Majd idén remélhetőleg kisebb lesz a felfordulás körülöttem, és oda tudok figyelni arra, hogy milyen hónapban is vagyunk :D de köszönöm a virtuális plecsnit is na meg a kihívást úgy egyébként! Én úgy érzem, hogy sokat nyertem vele, szóval tényleg szívesen csinálom idén is :) Nagyon szurkolok neked és Robin Stevens sorozatának na meg a Bűvös hajónak! Szerintem mindkettő neked való :)
Köszönöm szépen, neked is sokkal jobb új esztendőt kívánok! :* <3
@Sister: Ebből a szempontból is igazi lelkitársak vagyunk szerintem, Eszti! Ezek a kis dolgok is annyi örömet tudnak okozni. És szerintem amikor nincs mása az embernek, jó ilyesmikbe kapaszkodni.
Herriot annyira neked való! Biztos vagyok benne, hogy imádnád. :) Igen, végülis nem is a mennyiség az igazán lényeges, hanem hogy milyen és hány kedvenc könyv jön az emberrel tovább a listából. És ebben szerintem nem lehet panaszom :)
Jaaaj, nagyon köszönöm, köszönjük a podcastos dicséretet és persze a hallgatást is! <3 Elképesztő mennyi energiát tudnak adni az ilyen visszajelzések :)
Köszönöm szépen <3 én is csupa jót kívánok neked erre az évre! :-*
A sünis gyertya a téli asztalidíszünkről van, amit már két éve nincs szívem meggyújtani a sünik miatt :D meg most már a Fiatalúr rendszeresen játszik a sünikkel, elég nagy trauma lenne a meggyújtásuk szerintem :D Köszönöm <3
Hello, hello, későn érkezem, de azért érkezem... :D Tudod, megint ezer éve meg van nyitva egy tabon ez a bejegyzés, ehh... :) Kicsit sűrűn indult az év, nem úgy, ahogy számítottam. ;)
Szuper összegzés lett, és örülök, hogy találtál örömöket, és ezekre koncentráltál, illetve hogy ennyi jó olvasmányod is volt, és persze a többinek is mind-mind: a magánéleti dolgok, a podcast, ezek viszik előre és töltik fel az embert újra és újra. :)
Remélem, hogy sikerül majd visszatalálni a bloghoz, mindig várom a bejegyzéseidet! ♥ De persze abban a tempóban érdemes, és jó ezt csinálni, ahogy tényleg jól is esik. :)
Nem számít, ha nem sikerült teljesíteni a vcs-t, én is voltam már úgy pl 8 elolvasott könyvnél, hogy hát de ezt a 8at meg végre elolvastam róla, hurrá! :) Pláne, hogy ilyen jó élményeid is születtek róla. ;) Eleanor nekem is liebling, a másik kettővel pedig meg fogok ismerkedni, előbb-utóbb. ;)
"Nem sok könyvre rá" - ez annyira tetszik ez az időbeli meghatározás, a könyvekkel! :D Várom azt az összegző posztot a Murder Most Unladylike-ról! Tökre meghoztad nekem is a kedvem hozzá! Ahogy a Betolakodókhoz is, nemsoká olvasom!
Boldog új évet, és neked is sok szuper olvasmányt! :)
Szia @PuPilla! :D
Igen, szerencsére volt miből töltekezni, ez 2020ban különösen fontos volt szerintem mindenkinek. :)
Ó, köszönöm! <3 ez nagyon jól esik! Én is remélem, hogy jobban bele tudom vetni magam a blogolásba most már megint. Tervek mindig vannak, meg most lelkesedés is. :)
Így van, szerintem ha már kettőt elolvasunk a vcs listáról az is nyeremény, annyival kevesebb a régóta porosodó könyvünk :)
Mindenképp megírom az összegző posztot, így az ötödik könyv környékén is nagy szerelem, ha nem jobban mint eddig! <3 csak ajánlani tudom! Én meg a Betolakodókról várom nagyon a véleményedet, örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet!
Köszönöm szépen, én is sok szuper olvasmányt kívánok neked a jó élmények mellé erre az évre :* <3
Megjegyzés küldése