Áprilisban esténként valahogy még kevésbé találtam a helyem. Ha lehetett választani, hogy sorozatot nézek vagy olvasok, akkor mindig az előbbire szavaztam. A posztírást már meg sem említem. Mindenesetre eltelt ez a hónap egy szempillantás alatt, és sok csodás élményt is kaptam, amiért nem lehet eléggé hálás, főleg ezekben a covidos időkben. 

Ebben a hónapban számos kiadói akció csábította vásárlásra a kiéhezett és az elemadt Könyvfesztivál miatt szomorkodó könyvmolyokat - nyilván én sem úsztam meg a vásárlást. A Gabo és Ciceró kiadó közös akciójára esett végül a választásom, bár a beszerzéseim nagyja mégsem a hihetetlen 999 Ft-os árú kötetekből került ki, hanem azért itt is megmaradt bennem a tudatosság (és erre azért picit büszke vagyok), mert olyan könyveket vásároltam, amik valóban a kívánságlistámon voltak. Így lett új polclakóm David Petersen: Egérőrség képregénye, Frank Herberttől a Dűne és James Herriot egy másik kötete, az Ő is Isten állatkája. Egyetlen olyan beszerzésem lett, ami kizárólag az akciónak volt köszönhető, ez pedig Sam J. Miller Orkavárosa, ami egyébként is eléggé izgatott a fülszöveg alapján, plusz Amadea jókat írt róla. Könyvtári kölcsönzésként szerepelt is a majd-egyszer-szeretném-elolvasni listámon, de gondoltam, ha már bizonytalan ideig nincs könyvtár, plusz szinte hozzám akarják vágni a Gabósok, akkor egyefene, megrendelem. Továbbá megért bennem az az elhatározás is, hogy a továbbiakban is megpróbálok inkább közvetlenül a kiadóktól rendelni - már ha van webáruházuk -, hiszen nagyjából alapállapotban megadják ugyanazokat a kedvezményeket, és így mégis őket támogatom közvetlenül. Persze, nem azt mondom, hogy soha többé nem rendelek a Bookline-tól vagy a Könyvtündértől, de ha éppen úgy van, hogy egy kiadótól több könyvet  is szeretnék a polcomra, akkor miért ne venném meg közvetlen tőlük*. Komoly felfedezések időszaka számomra ez, kérem.

Áprilisban nem nagyon haladtam az olvasással, összesen négy könyvet sikerült befejeznem. Köztük volt legújabb kedvencem, James Herriottól a Minden élő az ég alatt. Őt követte egy másik várólistacsökkentős könyv Diana Wynne Jones Howl's Moving Castle (magyarul A vándorló palota) című regénye, ami nem volt rossz ugyan, de nem hozta magával azt a rajongást, amire számítottam vele kapcsolatban. Nem úgy Robin Stevens imádnivaló sorozatának a második része, az Arsenic for Tea, amit rekordidő alatt bepusziltam, és akkora rajongója lettem, mint a ház. Júniusban több részt fogok berendelni magamnak ebből a sorozatból, mert nagyon nehéz otthagyni ezt a két lányt. A negyedik könyv pedig a #haviegyujraolvasaskihivas keretén belül A. A. Milne: Micimackó című örökbecsű írása lett, ami számtalan kedves emléket idézett fel bennem gyerekkoromból. 

Posztírásban sem jeleskedtem a számokat tekintve, ha a márciusi havizárást nem számítjuk, akkor összesen négy darab bejegyzés került a blogra áprilisban. Kicsit úgy érzem, továbbra is, hogy nehezen jönnek a gondolatok, vagy ha jönnek is, nem nagyon tudnak koherens szöveggé válni bennem. Itt is vissza kell rázódni a régi kerékvágásba, majd talán májusban sikerül is.

Írtam a Betolakodók című megrendítő ifjúsági regényről, Khemiri családregényéről, az Apazáradékról valamint a kissé csalódást okozó Sarah Addison Allen regényről, A csodálatos  Waverley-kertről, ami egy újraolvasás volt még márciusban. Mindemellett pedig ismét csak témáztam a lányokkal, ahova most utóvédként csatlakoztam be - szintén egy kisebb alkotói válság miatt. Áprilisban a kabátkönyveinkről meséltünk, vagyis azokról a könyvekről, amelyek képesek beborítani a világukkal és segítenek lelkileg kicsit egyensúlyba kerülni.  Nagyon szerettem a többiek posztját olvasni a témában, sok könyvhöz kedvet csináltak a lányok. Ha esetleg lemaradtatok volna erről a posztsorozatról, a bejegyzésem végén linkeltem őket - tényleg olvassátok el őket, érdemes. :)

Hogy a május mit hoz, nem tudom. Mindenesetre posztötletek már vannak a fejemben, meg néha fogalmazódnak bekezdések bennem az üresjárataimban, szóval azért valószínűleg aktivabb leszek most már kicsit. De ez persze, majd kiderül. 

Kitartást mindenkinek addig is és vigyázzatok nagyon magatokra most is, sőt.
Különösen most. 

A többiek áprilisa:

PuPilla
Amadea
Theodora
Nita


*korábban ugye a munkahelyemnek köszönhetően nagyon barátságos áron tudtam könyvekhez jutni, de sajnos ezt a hajót is magával rántotta a járvány, legalábbis nagyon úgy tűnik.

#április

Az április posztokban szegényen telt, mert nagyon máshol járt egész végig az eszem, és egyszerűen képtelen voltam leülni és összefonni koherens szöveggé az olvasmányélményeimet. De azt hiszem, kellenek az ilyen időszakok is, amikor az ember minden tekintetben csak a pillanatban szeretne élni, mindenféle utólagos gondolkodás nélkül. Ez az olvasásaimra nagyon igaz volt most: mindenféle gondolatok vagy megfogalmazott vélemény nélkül szabadon és önfeledten lubickoltam a könyvek által nyújtott élményekben, miközben ámultam és bámultam azon, ahogy egyre inkább nyiladozik a Fiatalúr értelme, alakul a személyisége és a világgal való kommunikációja is egyre árnyalódik. Úgyhogy áprilisban nem csoda, hogy szinte semmit sem írtam a blogra, azt hiszem. 

Olvasás ügyileg se tudok sok mindent felmutatni, csupán három darabot, viszont azok a könyvek mind szuper olvasmánynak bizonyultak. Befejeztem egy újabb várólista csökkentős könyvet Anita Diamanttól A vörös sátort. Nem lett annyira felemelő és nagyszerű élmény, mint vártam és amilyen lehetett volna számomra, de azért sok mindent tudtam benne értékelni.  Utána jött Leigh Bardugo idehaza is nagysikerű könyve, a Six of Crows, amiért eléggé odáig voltam. Hasonlóan éreztem magam olvasás közben mint Christelle Dabos könyveinél, hogy mindig alig vártam hogy olvashassam, ugyanakkor nem is akartam sose a végére érni, mert úgy hozzámnőttek a karakterek, ahogy a világ is. Megoldhatatlan könyvmoly probléma. 

S miután megérkezett az online könyvrendelésem, rögtön rá is vetettem magamat az idei év egyik legjobban várt megjelenésére, az új Cormoran Strike regényre, amit végül a hét elején sikerült elolvasnom. Kicsit ugyan lassan haladtam vele, de egyáltalán nem okozott csalódást, szuper rész lett ez is. 

Meg volt még ezeken kívül pár gyerekkönyv is, de azokat inkább nem számolom ide. Majd májusban tervezek írni róluk azért egy összegző posztot meg úgy arról is, hogy minek is olvasok még egy alig három hónapos babának. 

Beszerzések tekintetében is szintén három könyv landolt áprilisban a polcaimon. Érkezett ugye a Halálos fehér, és ha már neten keresztül rendeltem, gondoltam, akkor még hozzácsapok pár könyvet, hogy a postaköltséget megússzam. Így lett még az enyém Madeline Millertől a Kirké valamint Naomi Novik Ezüstfonása, amit bár nem terveztem megvenni, mert a Rengeteg nekem oltári nagy csalódás volt anno, de Amadea meggyőzött arról, hogy ez igenis tetszene nekem is.

Könyvfesztiválra idén nem jutottam ki, úgyhogy csak olvasgattam mások szuper beszámolóit róla, és közben azért landolt az újabb megjelenések közül pár a kívánságlistámra. Naiv, aki azt hiszi, hogy meg lehet úszni a Könyvfesztiválos megjelenéseket vásárlás nélkül. 

A májusi terveimre rátérve, mindenképpen szeretném behozni a lemaradásomat, és kisajtolni magamból értelmes mondatokat az áprilisi olvasmányaimról. Mert mindegyik mindenképpen megérdemli, hogy beszéljek róla, és tudom - ismervén magam - utólag nagyon bánnám, ha nem írnék róluk. Úgyhogy majd nekiveselkedem. Olvasmányokra nézve is vannak terveim, de aztán majd kiderül mi lesz belőle. De könyvtárból végre sikerült megszereznem a Nevermoort, úgyhogy az tutira mindenképpen sorra fog kerülni. 

Többiek árpilisa:
 PuPilla
Amadea
Nikkincs
theodora
Sister
Nita

#április

Tudtam, hogy az áprilisi beszerzéseim nagyobb számban fogják képviselni magukat, de nem gondoltam, hogy ennyire. Ahogy pakolgattam a fotózáshoz a kupacomat, akkor ugrottak be a címek, hogy ezt is megvettem, meg jah amaz is ebben a hónapban volt, szóval így jött össze a végére tíz könyv. Bár a hardcore könyvvásárlókhoz képest még így is elég szerényen ámokfutottam ebben a hónapban. 

A tavalyi április megjelenésekhez képest idén sokkal, de sokkal könyv birizgálta fel a fantáziámat, és ez tök jó volt. Idén életemben először ráadásul alkalmam volt kimenni a Könyvfesztiválra - amiről szinte az utolsó előtti pillanatban dőlt el, hogy mégis csak fel tudunk menni a Pierce Brown közönségtalálkozóra és az utána való dedikálásra. Én tavaly olvastam a trilógiájának első részét a Várólista csökkentés keretében, és eléggé tetszett (szóval majd folytatni is fogom), illetve férjem és egyik barátnőm már évekkel ezelőtt elolvasták a teljes trilógiát és odáig voltak érte, úgyhogy nem volt nehéz társakat találni az egyórás sorban álláshoz. Pierce Brown egyébként egy halállaza, iszonyatosan vicces pasi, tényleg élvezet volt hallgatni a vele való beszélgetést. Aki kíváncsi rá és lemaradt vagy újra meghallgatná, az ITT tudja megtekinteni.

A Könyvfesztivál egyébként alapvetően szuper élményként maradt meg bennem, bár a tömegiszonyom igazán próbára tette a hangulatomat néha. A fesztiválon egyébként nem vettem semmit pár Olvashopos és PIM-es csecsebecsén kívül, ugyanis mivel úgy volt, hogy mégse tudunk feljutni, ezért én a boltunkba rendeltem elő a beszerezni kívánt könyveimet - de a csecsebecséknek is nagyon örültem, különösen a könyvkabátnak veszem hasznát a mindennapokban, mert így végre merem hurcibálni magammal a könyvtári könyveket is. 

De beszéljünk a beszerzéseimről is! Hazajött velem két Jodi Picoult könyv, ebből az egyik a friss megjelenéses A tizedik kör (ezt olvasom éppen) és a régebbi Tizenkilenc perc. Utóbbi nem igazán volt tervben eredetileg csak olvasásra szántam a könyvtárból, de az a példány kábé az olvashatatlanná összeroncsolt kategória (hullámos, szakadt és megmagyarázhatatlan foltok vannak rajta random helyeken brrr....), nem nagyon volt kedvem belőle olvasni, pedig a történetre kíváncsi vagyok régóta. Mivel Picoulttól egyébként is vannak könyveim idehaza, és eddig mindegyik könyvét szerettem, nem éreztem nagy áldozatnak ezt a megvételt sem. Gail Honeyman regényét még április első napjaiban vettem meg, mert eddig csudajókat olvastam róla mindenkinél, úgyhogy nekem is meg kell vele ismerkednem hamarost. A Veszélyes amazonok antológia csak remélni tudom, hogy szuper lesz. A témája miatt abszolút plusz pontot kap részemről. Őszintén remélem, hogy a beletett írások is tényleg minőségiek lesznek és nem csak a húzónevekre mentek rá. 

Jelenleg szinte mindenki Naomi Alderman könyvét olvassa, szóval azt hiszem elmondható, hogy ez volt az egyik legvártabb megjelenés az idei évben. Részemről is. Rejtély egyébként, hogy aztán miért is nem ezt a könyvet választottam olvasásra rögtön, de mindegy. 

Természetesen megvettem J. K. Rowling rövidke kis könyvét is, ami a Harvardon elmondott beszédét tartalmazza. Már el is olvastam az egyik délután, és csodaszép. Majd meglátjuk, hogy lesz-e egy egész posztnyi gondolatom róla, de mindenesetre mélyen érintett. 

Bár talán nem Könyvfesztiválos megjelenés, de nagyon örültem, hogy az Állatfarm is kapott egy új, keményfedeles kiadást, és mivel az ára is egészen barátságos, ezért ez olyan musthave beszerzés lett. 

Julie Buxbaum regénye talán márciusi megjelenés volt, de mindegy is. Nagyon örültem, hogy az írónőtől jelenik meg még regény magyarul, mert a Három dolgot mondj egy nagyon nagyon szerethető, kellemes stílusú YA regény. Biztos vagyok benne, hogy ez is hasonló kaliber lesz.
V. E. Schwab új sorozata és Jasper Fforde könyve pedig óriási és igencsak kellemes meglepetés volt számomra, hiszen mindkettőjüket eléggé imádom, úgyhogy instantbizalmat szavaztam nekik itt is. De a Thursday Next sorozatot miért nem folytatja valaki???? MIÉRT???? 

Olvasás terén úgy érzem nem panaszkodhatok, annak ellenére, hogy a blogra írt bejegyzések száma kicsit visszaesett április nagy részében, ugyanis jött a jó idő és a kertészkedés, ünneplések és egyéb szocializációs tevékenységek foglalták le szabadidőmet, gondolkodni meg annyira nem volt kedvem, inkább csak élveztem mindent. A sok tevés-vevés ellenére azért hat könyvet mégis csak elolvastam ebben a hónapban, és ez szerintem nem rossz szám. Befejeztem a márciusban megkezdett The Bear and the Nightingale-t, ami magyarul a Könyvfesztivál idején jelent meg A medve és a csalogány címen. Szerettem a világát, szóval a folytatásra is vevő leszek, az tuti. Végre rávettem magam, hogy elolvassam a Szólít a szörny című könyvet is, amit már sok-sok ideje tologattam magam előtt. Katartikus élmény volt számomra, belémvésődött. Nikkincs szuper posztja hatására kivettem a könyvtárból Tittel Kinga Mesélő Budapest című könyvét, és elképesztő tényleg mennyire részletes és aprólékos, és élvezhető könyvről van szó. Nem teljes olvasás volt ez most részemről, voltak részek, amiket csak átfutottam, de az biztos, hogy menni fogunk Budapestre kirándulni idén is, és az is biztos, hogy Tittel Kinga könyve velünk fog utazni, hogy kalauzunk legyen majd.
Margaret Atwooddal muszáj volt folytatnom az ismerkedést, ezúttal az Alias Grace került terítékre nálam, ami szintén emlékezetes olvasmány marad. Könyvhétre jön A vak bérgyilkos, amit eleinte könyvtárból terveztem elolvasni, de ezek után úgy érzem, hogy muszáj magaménak tudnom azt a könyvet is. Elolvastam ezen kívül Sarah Pinborough-tól a 13 percet is, amiről hamarosan majd írni fogok, illetve talán Rowling: Az élet dolgai című beszédéről is, majd meglátjuk.
A kert nagyjából készen lett, szóval várhatóan visszatér az online aktivitásom is.

A többiek és az áprilisi ámokfutás:
Amadea
ColourfulFantasy
Nikkincs
Theodora

#április

Blog szempontjából ez volt az a hónap, amiben  a legkevesebbet blogoltam. És ez volt az a hónap, amiben nem olvastam Üvegtrónt... Olvasatlanul visszavittem a könyvtárba. Az történt ugyanis, hogy A szél nevét csak nagyon nehezen tudtam elengedni. Nem számítottam rá, hogy ennyire. Éreztem, hogy egy picit meg kell torpanjak az olvasásokkal, hagynom kell lecsengeni magamban azt a történetet, mert ha ezt nem teszem, a következő olvasmányom fogja ennek meginni a levét, és zsigerből nem fog tetszeni. Úgyhogy nem hogy blogolni nem, még csak olvasni se nagyon olvastam. De én azt mondom, kell ez és néha szükséges is. Meg kell adni bizonyos olvasmányoknak azt az időt, ami jár nekik. Az Üvegtrónról továbbra sem tettem le, hogy megpróbálkozom vele, de most kicsit lekerült a radaromról, mert jelenleg éppen Sissiért rajongok meg Schwab újabb könyvéért. Bárhogy is keresitek a rejtett összefüggést közöttük, be kell valljam, hogy nincs. Bár az Egy sötétebb mágiának még csak a közepe felé tartok, szóval még ki tudja... :)

De ahhoz képest, hogy alig olvastam valamit áprilisban, könyveket vásárolni mégis csak sikerült. Én lepődtem volna meg legjobban, ha még az sem lett volna. De tökre tudatos meg átgondolt voltam most, mert csak olyanokat vettem meg, amiket annyira vártam, hogy még a megjelenés dátumát is feljegyeztem a Moleskine-embe. Remélem, érzitek a súlyát.

Anne Tyler: Az ecetlány - még márciusban jeleztem, hogy ezt mindenképp szeretném megszerezni, mert Makrancos Katát úgy alapból szeretem, ahogy a feldolgozásait is általában. Sorra ugyan még nem került, de már csak idő kérdése. 

V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia - amikor megtudtam, hogy az írónőnek újabb könyve jelenik meg idehaza, totálisan odáig voltam meg vissza. Imádtam Az Archívumot, sőt még a második részt is, és biztos voltam benne, hogy részemről ez a könyv sem lesz mellényúlás. Jelenleg most ebben a világban létezem. :)

Josh Malerman: Ház a tó mélyén - most pénteken zsákmányoltam magamnak, szóval már majdnem átcsúszott májusra. De húúúúú.... iszonyatosan kíváncsi vagyok erre a rövidke kis könyvre, úgyhogy hamarosan elolvasom. 

Az áprilisból tanulva most nem nagyon tervezek semmit májusra. Inkább picit sodródom az árral, hagyom, hogy bizonyos könyvek bevonzzanak, bizonyos könyvek pedig elvezessenek újabbakhoz. Nem fogok ellenállni, eldöntöttem. A május szóljon most erről.

A lemaradásaimat viszont igyekszem minél hamarabb pótolni, szóval jönni fog írás Roald Dahl: Boszorkányok című regényéről most már tényleg. Biztos lesz olyan poszt, amiben Sissiért fogok rajongani és írni fogok még a Nyitott Akadémia sorozatban megjelent A lélek dolgai című kötetről is. Egyelőre ennyi, aztán majd ez is alakul. 

Többiek:

Amadea
Nita
Nikkincs
Theodora 
PuPilla