Hogy a szélsőséges eszmék miképpen törnek utat maguknak az emberek körében, igazi talány azok számára, akik mélységesen elzárkóznak előlük. Miképpen jöhet el az a pont, ahol valaki felvállalja, hogy ő szélsőséges? Vagy soha nincs is ennek tudatában? És egyáltalán: milyen út vezethet valakit egyénileg az ilyen eszmékhez?
Biztosan naiv kérdéseknek tűnnek ezek, de véleményem szerint igenis érdekes az emögött megbúvó pszichológia. És hogy valójában mennyire is, erre Daniel Höra regénye a bizonyíték.
Bütenow, ez a fiktív, isten háta mögötti kis német település valahol a lengyel határ környékén fekszik, és talán ez a legtöbb, amit el lehet róla mondani, ugyanis soha semmi izgalom nem történik ott. Mindenki éli a saját kis életét, csendesen - itt, ahol pénz és munka is alig akad.
Történetünk főhőse Benjamin, a tizenöt éves árva fiú, aki nagynénjével és annak családjával él ebben az egyhangúságban. Egy nap azonban új lakók érkeznek a település egy régóta elhagyatott udvarházába. A közösség tagjai eleinte gyanakodva szemlélik őket, hogy mégis kik azok, akik önként jönnek lakni pont erre a vidékre. Ám az új lakók hamarosan nemcsak az udvarházat újítják fel, hanem a település közösségi életét is egyre jobban felpezsdítik: táncházakat és különféle eseményeket szerveznek a helyieknek, akik boldogan csatlakoznak ehhez a pezsgéshez, és élvezik a közösségépítő dolgokat.
Benjamin össze is barátkozik hamarosan az új lakókkal. A két ikerfiúval egyre több szabadidejét tölti, míg Reinholddal, a társaság középkorú vezetőjével érdekesebbnél érdekesebb eszmecseréket folytatnak, és Reinhold érezhetően törődik vele és a gondolatait is érdekesnek találja - nagynénjével ellentétben. Ám ahogy egyre szorosabbá válik a kapcsolata az új lakókkal, elkezd Benjaminban motoszkálni egy érzés... hogy valami nagyon nincsen rendben velük. Ezt egyszerre látja és nem akarja látni, ám amire tudatára ébred, már lehet, túl késő...
A regény egy üldözési jelenettel indul: Benjamin az életéért fut, mert valami szörnyű dolog történt, és őt el akarják hallgattatni. Ez a kezdőhelyzet, és a fiú visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy miképpen is jutott a történet idáig. Ez a fenyegetettség, hogy valami borzasztó dolog majd történni fog, és Benjaminnak hamarosan az életéért kell futnia egy este a település mellett található erdőkben, szóval ez végig ott érezhető már a kezdet kezdetétől, és gyanakodva figyeljük, ahogy ezek az ártalmatlannak tűnő lakók befészkelik magukat Bütenowba és Benjamin bizalmába.
A történet tűpontosan adagolva meséli el azokat az állomásokat és a közöttük vezető utat, amiknek a segítségével végül teljesen behálózzák Benjamint. Hogy mit jelent egy bizonytalan családi háttérrel rendelkező, meg nem értett tinédzsernek az, ha valaki teljes figyelmét neki szenteli és azt mondja, megérti min megy keresztül. És miután kialakul valamiféle bizalmi kapcsolat, hogyan lehet átkattintani az agyában azt, ahogy a világra és a benne élő emberekre tekint. Hogy nem azonnal zúdítják az emberre azt a sok radikalizmust, hanem apró lépésenként, mindig tágítva és tágítva velük az ingerküszöböt, egészen addig, amíg egy mező közepén találja magát egy olyan társaságban, akik két lengyel egyetemista tarkójának szegezik a fegyvereiket.
Hiszen a gyűlölet nem maradhat csak eszme. Manifesztálódni fog előbb vagy utóbb szavakban, tettekben, és csak az a kérdés, hogy mikor van erőnk azt mondani, hogy állj? Hiszen gyűlölni mindig könnyebb.
A regény legfélelmetesebb részei egyébként szerintem azok a mondatok voltak, amelyeket az ember valóban hallhat a környezetében ilyen-olyan helyzetekben. Amik már annyira hétköznapiaknak tekinthetőek, hogy akár könnyedén el is feledkezhetünk kirekesztő, hovatovább gyűlöletkeltő élükről. A regényben a betolakodók pont az ilyen mondatokat használták Benjamin és a falusiak esetében arra, hogy egyre inkább tágítsák és tágítsák az ingerküszöbüket.
Örülök, hogy Höra ifjúsági regényként írta meg ezt a történetet. Hiszen fontos lenne beszélnünk erről a fiatalokkal rengeteget, sőt annál is többet. Hogy hova vezethetnek az ilyen mondatok, gondolatok. Rettentően fontos könyvnek gondolom, ami teljesen aktuális a mai Magyarországon is. Sajnos. Én azonban nemcsak tinédzserek figyelmébe ajánlom ezt feszes tempójú, letehetetlen regényt.
Én pedig a Scolar Kiadó Yound Adult sorozatát mindenképpen keresni fogom ezután, mert ez a kötet igazán felkeltette az érdeklődésemet a sorozat többi tagja iránt.
Daniel Höra. Betolakodók
Braune Erde
Fordította: Bán Zoltán András
Scolar Kiadó
320 oldal
A történet tűpontosan adagolva meséli el azokat az állomásokat és a közöttük vezető utat, amiknek a segítségével végül teljesen behálózzák Benjamint. Hogy mit jelent egy bizonytalan családi háttérrel rendelkező, meg nem értett tinédzsernek az, ha valaki teljes figyelmét neki szenteli és azt mondja, megérti min megy keresztül. És miután kialakul valamiféle bizalmi kapcsolat, hogyan lehet átkattintani az agyában azt, ahogy a világra és a benne élő emberekre tekint. Hogy nem azonnal zúdítják az emberre azt a sok radikalizmust, hanem apró lépésenként, mindig tágítva és tágítva velük az ingerküszöböt, egészen addig, amíg egy mező közepén találja magát egy olyan társaságban, akik két lengyel egyetemista tarkójának szegezik a fegyvereiket.
Hiszen a gyűlölet nem maradhat csak eszme. Manifesztálódni fog előbb vagy utóbb szavakban, tettekben, és csak az a kérdés, hogy mikor van erőnk azt mondani, hogy állj? Hiszen gyűlölni mindig könnyebb.
A regény legfélelmetesebb részei egyébként szerintem azok a mondatok voltak, amelyeket az ember valóban hallhat a környezetében ilyen-olyan helyzetekben. Amik már annyira hétköznapiaknak tekinthetőek, hogy akár könnyedén el is feledkezhetünk kirekesztő, hovatovább gyűlöletkeltő élükről. A regényben a betolakodók pont az ilyen mondatokat használták Benjamin és a falusiak esetében arra, hogy egyre inkább tágítsák és tágítsák az ingerküszöbüket.
Örülök, hogy Höra ifjúsági regényként írta meg ezt a történetet. Hiszen fontos lenne beszélnünk erről a fiatalokkal rengeteget, sőt annál is többet. Hogy hova vezethetnek az ilyen mondatok, gondolatok. Rettentően fontos könyvnek gondolom, ami teljesen aktuális a mai Magyarországon is. Sajnos. Én azonban nemcsak tinédzserek figyelmébe ajánlom ezt feszes tempójú, letehetetlen regényt.
Én pedig a Scolar Kiadó Yound Adult sorozatát mindenképpen keresni fogom ezután, mert ez a kötet igazán felkeltette az érdeklődésemet a sorozat többi tagja iránt.
Daniel Höra. Betolakodók
Braune Erde
Fordította: Bán Zoltán András
Scolar Kiadó
320 oldal
2 megjegyzés:
Nahát, még csak nem is hallottam erről a könyvről... Köszi az ajánlót, nagyon érdekes és félelmetes ennek a pszichológiája.
Én is teljesen véletlen akadtam rá erre a könyvre egy böngészgetés során, aztán rögtön ki is kellett vennem a könyvtárból, mert nagyon érdekesnek hangzott, és hát tényleg nem csalódtam. Csak ajánlani tudom tényleg.
Megjegyzés küldése