2009. október 10., szombat

Egy lecsúszott alkesz emlékiratai


Charles Bukowski: Tótumfaktum


kiolvastam: 2009. október 10.

" A Los Angeles-i Yellow Taxi cég a Harmadik utcában van. A cég udvarán szoros rendben parkolnak a sárga taxik a napon. Az épülettől nem messze van az Amerikai Rákellenes Egyesület. Egyszer jártam ott, mert úgy tudtam, hogy ingyenes a vizsgálat. Az egész testemen puklik voltak, szédültem, vért köptem, de amiko odamentem csak három héttel későbbre adtak időpontot. Na, most mint minden rendes amerikai férfiú, én is úgy tudtam, az a jó, ha a rákot idejében felfedezik. Aztán elmegy az ember egy kivizsgálásra, hogy időben felfedezhessék, és három hetet kell várnia. Hát ez a különbség aközött, amit papolnak, meg ami a valóság.
Amikor három hét múlva visszamentem, azt mondták, van egy pár teszt, amit ingyen is meg tudnak csinálni, de attól, hogy azoknak az eredményei negatívak, még nem lehetünk biztosak abban, hogy nincs rákom. Ellenben ha fizetek huszonöt dollárt, és úgy negatívak a teszteredményeim, akkor már majdnem biztos lehetek, hogy nincs rákom. De hogy teljesen bizonyos lehessek benne, a huszonöt dolláros vizsgálat után el kellene végeztetnem egy hetvenöt dolláros vizsgálatot, s ha így is negatív, akkor minden oké. Vagyis akkor kiderül, hogy az alkoholizmusom, az idegrendszerem vagy a lapostetvek okozzák a gondot. Nagyon szépen, tisztán beszélnek ott az Amerikai Rákellenes Egyesület fehér köpenyes cicái, de azért összefoglaltam nekik a kérdést:
- Akkor száz dolcsi, ugye?
- Ühümm - válaszolták, mire én sarkon fordultam, és otthagytam őket, és felírtam magamnak egy háromnapos ivókúrát, amitől az összes pukli eltűnt, megszűnt a szédülés meg a vérköpködés."

Fülszöveg:

Charles Bukowski "kilóg" kissé a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, ám ő, amazokkal ellentétben sohasem kereste a konfrontációt. Önéletrajzi ihletésű regényeiben - főszereplőjük az író alteregója, Henry Chinaski - nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, metsző humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista volt, egyik napról a másikra élt, a kompromisszumot pedig hírből sem ismerte. Emiatt sokan rajongtak (és ma is rajonganak) érte, ő maga azonban nem kért e bálványozásból. Lehetőleg inkább kerülte rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), általában az embereket, de leginkább az írókat.


Értékelés:

Charles Bukowskiról, legalábbis itt Magyarországon, kevés mindent hallani. Ki volt ő? Eszik vagy isszák? Egyébként amerikában is csak a hetvenes évek végén futott be, addig amolyan underground író volt. Na, de azóta egy csomóan utánozzák a stílusát. És milyen a stílusa? Hát, amolyan kocsmábanülős, atomrészegigleivós, hányós, munkakerülős, nőketfelszedős aztán a vécébenmegd.gós... hát valami ilyesmi.

A Tótumfaktum (ami egyébként munkára alkalmatlan embert jelent) Henry Chinaski kalandjairól szól: hogyan keres munkát (ami valójában sosem neki való), hogyan akar író lenni (de sose jön össze igazából), hogyan tud minden nap atomrészeg lenni, és milyen kocsmáshaverokkal hozza össze a sors... és persze milyen nőkkel. A mű egyébként 87 "fejezet" (?) ből áll, amik valamilyen szinten összefüggnek, de külön is olvashatóak. Olyasmi, mint amikor a részeg embernek kiesnek részek az életéből/estéjéből, s aztán hirtelen megint tudatára ébred... Na, mintha az ember valami ilyesmit olvasna a Tótumfaktum esetében.

A regény főhőse egy lecsúszott alkoholista, akinek semmi nem számít, csak mindig legyen pia a közelében. Próbál munkát találni, ami sikerül is, de azokat valahogy mindig elveszíti (vagy a piálás vagy a késések vagy csak a személye miatt). Egyik napról a másikra él, és semmiféle emberi kapcsolatai nincsenek. Mondjuk, utálja is az embereket... Vannak néha nők, de azok csak arra kellenek (nem mintha a nőket félteni kéne, mer nekik ezzel semmi gondjuk nincs. Ők is hasonló jelleműek általában) . A műben végig érezni a kiüresedettséget, a kapcsolatok feleslegességét, a sehová tartozást, az egyik napról a másikra élést, a sztoikus hozzállást. Nincs semmi küzdés, semmi előrébbjutás, semmi közeledés. És semmi se számít.

Összegzés:

Érdekes mű volt, habár a főhőssel kapcsolatban egyszer se tudtam együttérezni. Nem értettem, miért kell mindenhez így hozzáállni és ha nincs pénze miért megy le a kocsmába sörözni, ahelyett, hogy azt kajára költené... no, és persze az ambíció teljes hiánya. Én annyira, de annyira szöges ellentéte vagyok ennek a főszereplőnek, hogy egyszerűen fájt ezt az egészet olvasni! De persze, közben rávilágított jópár társadalmi fonákságra, nemegyszer szarkasztikusan, amiken nagyon jókat tudtam szórakozni. Hát, annyit mondhatok, hogy akinek tetszett Bret Easton Ellis, annak ez is tetszeni fog. (meg aki szeret ilyen lecsúszott figurákról olvasni). Bennem kettősérzések maradtak ezzel a könyvvel kapcsolatban: egyrészt maga a "történet" nem tetszett, de a szarkazmusa nagyon szórakoztatott és igen komoly társadalmi problémákra világít rá... az értékelésemben 4 pontot kap.

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails