2009. október 20., kedd

A meséket is a győztesek írják


Gregory Maguire: A boszorkány- A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora

kiolvastam: 2009. október 19.

"- Úgy van, Elfaba -dugta zsebre a kezét Boq. - Mit akarsz tőle?
- A nővérem cipőjét. Engem illet.
Boq ugyanolyan meglepettnek látszott, mint Glinda.
- Sose érdekeltek a cipők.
- Hát, talán most lettem elég érett, hogy belépjek a smaragdvárosi társadalomba, és rendezzek egy bált. -De nem akarta megbántani Boqot. -Személyes ügy, Boq. Kell nekem az a cipő. Apám készítette és most engem illet, Glinda meg az engedélyem nélkül odaadta ennek a lánynak. És jaj Mumpicföldnek, ha a cipő a Varázsló kezébe kerül. Hogy néz ki ez a Dorka?
- Imádnivaló. Szókimondó és egyszerű, mint a mustármag. Nem hiszem, hogy gondja lesz az úton, bár Smaragdváros messze van egy gyereknek. De én mondom, akivel találkozik, mindenki segít majd neki. Addig beszélgettünk, míg a hold is felkelt. Az otthonáról, Ózról meg hogy mire számíthat az úton. Ezelőtt nem nagyon utazott még.
- Elbűvolő. Jó neki.
- Megint a szokásos terveid egyikét szövöd? - kérdezte Milla hirtelen, óvatosan. -Tudod, Elfaba, amikor nem jöttél vissza Smaragdvárosból Glindával, mindenki azt hitte, hogy megőrültél és orgyilkosnak álltál.
-Az emberek szeretnek spekulálni, mi? Ezért nevezem magam most Boszorkánynak: a gonosz Nyugati Boszorkány. HA az emberek úgyis őrültnek tartanak, miért ne húznék hasznot belőle? Felszabadít a konvenciók alól.
- Te nem vagy gonosz -jelentette ki Boq.
- Honnét tudod, rég nem találkoztunk - mondta a Boszorkány, de rámosolygott."

Fülszöveg:
Mindenki ismeri az Óz, a csodák csodája meséjét, amelyben Dorka, a kansasi kislány legyőzi a Gonosz Nyugati Boszorkányt. Ám az csak a történet egyik oldala. A titokzatos Boszorkányról semmit sem tudunk. Ő vajon honnét jött? Hogyan lett gonosz? És egyáltalán mit jelent gonosznak lenni? Aki elolvassa Gregory Maguire csodálatos regényét, az soha többé nem tud ugyanolyan szemmel nézni Óz világára. A Boszorkány egy olyan vidéken játszódik, ahol a beszélő állatok az egyenjogúságért küzdenek, a mumpicföldiek a középosztály stabilitására vágynak, a sárga téglás út pedig az elnyomás szimbóluma a kvarangyok számára. Itt születik és nevelkedik a zöldbőrű Elfaba, az éles elmével megáldott, de hányatott sorsú teremtés, akiből felnőttként a gonosz Nyugati Boszorkány lesz, és akinek élettörténete újraértelmezi a jó és a gonosz örök szembenállását.

Értékelés:

Hogy is kezdjem, hogy ne tűnjek túl elfogultnak: FANTASZTIKUS REGÉNY!!!!!!!!!!!!!!!!!!! hát, talán ez így kicsit erős kezdés, de teljesen igaz! Én teljesen belehabarodtam ebbe a történetbe, a kedvencemmé vált. És hogy mi is volt a jó benne?

Hát, kezdjük azzal, hogy maga az ötlet: szerintem érdekes és izgalmas dolog egy már korábban megteremtett mesehős történetét megírni, hogy hogyan is jutott oda, ahol a mesében találkozunk vele. Hogy ment a sora? Milyen volt az élete? Az ilyen történetek engem mindig megragadnak. Nálam, már itt nyert ügye volt a dolognak. De persze, hiába jó az ötlet, ha nem jó a kivitelezés... nos, Maguire esetében ilyen nem fordult elő. A stílusa lenyűgöző és nem tudok más szót használni rá: fantasztikus!! A regény nem egy kis bugyuta mese: nem , ez egy komoly történet, a helyszín ellenére. Hogy is fogalmazzam meg? Maguire egy olyan történetet mesél el, ami akár a mi világunkba is teljesen működőképes lenne: ugyanolyan társadalmi, politikai problémákkal küzd Óz Birodalma is, mint a mienk. És emiatt az ellentét miatt (egy mesés környezet, illetve a mi világunkban használatos kifejezések, problémák) sokszor nagyon humorossá válik a történet. Mondok egy példát: ez Elfaba, azaz a gonosz Nyugati Boszorkány és Dorka párbeszéde:
"- Te vagy Dorka, akinek a háza kényszerleszállást hajtott végre a húgomon!
- Hát, jogi értelemben nem az én házam -felelte Dorka - sőt, mégcsak nem is Emmi nénié és Henrik bácsié, talán csak az ablakok meg a kémény. A Witchitai Állami Banké a jelzálog, így őket terheli a felelősség. Már ha kapcsolatba akar lépni valakivel"
A két világ erős kontrasztja nagyon jó humorforrás, szerintem. Még ehhez hasonlóan vicces volt, amikor Elfaba beállt az ellenállók közé, és hogy úgy mondjam, valódi terrorista lett.
Szóval, van itt szórakozás bőven.

Persze, ne értük félre a dolgokat: ez nem paródia! Igaz, vannak benne ilyen vicces részek, de elsősorban nem ez uralkodik a művön. Ez a regény nagyon különleges, műfaji besorolásként talán én is a New York Newsday -jét fogom használni: " egyszerre fantasy thriller, pszichológiai tanulmány és politikai tanmese." Talán ez fedi le legjobban, hogy mi is ez. De szerintem még ennél is sokkal több!

És hogy miért adtam a fenti címet a bejegyzésemnek? Nos, mert ha valaki elolvassa ezt a regényt, rájön, hogy a mese (természetesen csak ebben a kontextusban, nem L. Frank Baum műveként) nem más, mint propagandamese: a Varázslót jószínben tünteti fel, a nyugati és a keleti boszorkány pedig gonosz. Nos, ebben a regényben a Varázsló nem olyan jóságos, mint a mesében: egy igazi zsarnok, aki egész Ózt az uralma alá akarja hajtani és csak az embereket ismeri el értelmes lényeknek, a beszélő Állatokat csak sima állatoknak tartja. Neki is van titkos kémrendszere, amivel minden árulót képes elfogatni, aztán eltenni láb alól. Szóval, egy igazi diktatúrát teremtett. A Boszorkány valójában nem gonosz (legalábbis az én olvasatomban) : ő a mesében azért jelenik meg gonoszként, mert a Varázsló esküdt ellensége. No, de feltétlen gonosznak kell gondolnunk, aki ellenáll egy zsarnoknak? Érdekes, hogy a regényben is magát gonosznak nevezi. Mert úgy tartja, hogy neki nincsen lelke. Pedig ez nem így van: aki képes sajnálatot érezni egy, az anyjától elszakított oroszlánkölyökért, vagy képes szerelembe esni vagy képes harcolni egy jobb világért az az én szememben nem lehet gonosz. Ő ugyanolyan jó volt, mint más emberek, sőt még azoknál is jobb: ő mindvégig kitartott a hitbéli meggyőződése mellett, sose hunyászkodott meg senkinek.

Maguire regényének csodája még a szereplőkben is megmutatkozik: mind, de mind egytől egyig hús-vér, igazi ember! Én egyáltalán nem éreztem az alakjainak a mesterkéltségét. Egyik sem fekete vagy fehér: nagyon árnyalt jellemek, amelyeknek egyaránt megvannak a jó és rossz tulajdonságaik is és képesek változni (ugyan nem mindig jó irányba, de ez az életben is azt hiszem így van).

A regény olvasása során sok gondolat felötlött bennem a hatalomról, a beilleszkedésről, a szeretetről, a meggyőződésekről, a jóságról, a gonoszságról, a változásokról, a megbocsátásról és úgy magáról az életről. Azt hiszem, ez a regény több, mint szórakoztató irodalom. Sokkal több.

Ja, majd elfelejtettem írni: a regényből musical is készült, amit nagy sikerrel mutogatnak a Broadway-n és Londonban is! Szóval, ha arra jártok...
Addig is itt van egy link, amin a londoni bemutató előzetesét láthatjátok:



Összegzés:

Csak annyit mondhatok, hogy ha még nem olvastátok, feltétlen tegyétek meg, mert tényleg fantasztikus! Ez a regény tényleg minden egyes forintját megéri! Sokat vesztetek vele, ha ezt kihagyjátok! Nos, szerintem mindenki számára világos, hogy az én értékelésemben hány pontot is kap ez a mű, de azért ideírom: 10 pont.

Vélemények:

4 hozzászólás:

zenka írta...

Először is: nagyon-nagyon szép a blogod.
És hogy a könyvhöz is írjak valamit: még nem olvastam, de felírtam a kötelezően elolvasandók listájára.
Üdv Zenkától :D!

Heloise írta...

Kedves Zenka!

Nagyon, nagyon szépen köszönöm a dícséretet, annál is inkább, mert a nyáron pont a Te blogod hozta meg a kedvem ehhez a könyvesbloghoz! :) szóval, gondolhatod mennyire jól esik a dícséreted :D

A könyvvel kapcsolatban: hajrá, mert tényleg csak ajánlani tudom!

Üdvözlettel, Heloise

Névtelen írta...

Szia!

Jó az elemzésed, én nemrégiben olvastam el, tényleg egy fantasztikus könyv, majd a folytatására leszek még kíváncsi.

Eddig ez a legjobb könyv amit olvastam :) 10/10 re értékelem :)

A végén Elfi nem érdemli meg ami történt vele, amit Dorka mondott azzal csak össze zavarta, a végén egy összetört embert volt :(.

Ha úgy nézzük lehet Dorka volt a gonosz hisz ő öntötte le Elfit vízzel.

Mondjuk amit érdekesnek találtam, hogy a varázsló csak a csodaelixirt vitte magával.

Heloise írta...

Igen, szerintem is nagyon jó könyv, majd hamarosan tervezem a folytatását is elolvasni angolul- sajnos, magyarul eddig semmi hír róla... de azért remélem, hogy valamikor kiadják.

Related Posts with Thumbnails