2009. október 7., szerda

Túl a szivárványon, aztán végig a sárgaköves úton




L. F. Baum: Oz, a nagy varázsló


kiolvastam: 2009. október 5.




"-Ki vagy?
- Én vagyok Oz, a hatalmas, a félelmetes - válaszolta a kis öregember remegő hangon. - Ne üss meg kérlek, és megteszek mindent, amit csak kívántok.
-Én azt hittem, hogy Oz egy nagy Fej -mondta Dorka.
- És én azt hittem, hogy szépséges hölgy - szólt a Madárijesztő.
-Én pedig azt hittem, hogy félelmetes fenevad -mondta a Bádog Favágó.
- És én azt hittem, hogy Oz egy nagy tűzgömb - kiáltott fel az Oroszlán.
- Nem tévedtetek - szólt a kisöreg szelíden. -Csaltam.
- Csaltál! -kiáltott fel Dorka. - Hát nem vagy nagy Varázsló?
- Csitt, kedvesem - kérte a kisöreg -Ne beszélj olyan hangosan, mert meghallják és akkor végem. Mindenki azt hiszi rólam, hogy nagy Varázsló vagyok.
- Hát nem vagy? - kérdezte ismét Dorka.
- Szó sincs róla kedvesem, egészen közönséges ember vagyok."

Fülszöveg:
A kansasi rónaság közepéről Dorkát és Totó kutyát a forgószél csodás vidékre repíti, a mumpicok országába. Kiderül, hogy a kislány messzire került otthonától. A jóságos Északi Boszorkánytól megtudja, hogy Smaragdvárosba kell eljutnia Ozhoz, a legnagyobb varázslóhoz, mert csak az ő segítségével juthat vissza Kansas -be. A hosszú vándorút során Dorka igaz barátokra talál: a Madárijesztőre, a Bádog Favágóra és a Gyáva Oroszlánra, ők is a Bölcsek Bölcse segítségére vágynak. Majd számtalan kaland után megérkeznek Oz fényes palotájába. A nagy varázsló "megajándékozza" a Madárijesztőt ésszel, a Bádogembert szívvel s a Gyáva Oroszlánt is bátorrá teszi. De Dorkát csak a jó Déli Boszorkány útmutatása segíti haza szeretett otthonába.

Értékelés:

Amikor meghallom ezt a szót, hogy Oz, akkor rögtön felvillan előttem gyerekkorom kedvenc filmje, s annak leginkább az a jelenete, amikor Dorka megérkezik ebbe a mesés világba, s a mumpicok megmutatják neki az utat Oz birodalmába, ahová a sárgaköves úton lehet eljutni.
Most hogy olvastam ezt a mesét, végig azon agyaltam, hogy ennek a mesének az 1939-es, Judy Garland főszereplésével készült filmváltozata mennyire, de mennyire tökéletes! Sajnos, manapság ritkán van alkalmunk egy ennyire jó és művészi feldolgozást látni.

Igazából, az a baj, hogy számomra annyira meghatározó volt a filmváltozata (gyerekkorom egyik kedvence, amit kismilliószor láttam), hogy egyszerűen nem tudtam a film nélkül látni a történetet. Azok a színészek, azok a képek, helyszínek, dalok végig, végig ott voltak a fejemben és nem tudtam tőlük elszakadni.




A mese érdekessége abban áll, hogy miközben megtartja a jellegzetes mesei elemeket ( három segítő, próbatételek stb) , eközben egy új tulajdonságot visz be a mesei keretek közé, mégpedig a valóság és a fikció összemosódását, elkeveredését. Ilyen tekintetben C.S. Lewis Narnia krónikáihoz közelít, ahol a szereplők szintén a valós világból csöppennek bele egy másik, nem a mi világunkhoz hasonlatosba. Dorka is el tudna "helyezkedni" ebben az új világban, akárcsak Lewis hősei, hiszen barátokra tett szert, s mindenki kedvesen fogadja, hiszen igazi hőstetteket hajtott végre. Nevet szerzett magának. Ám Dorkát nem érdekli ez a világ, őt csak az a vágy hajtja, hogy végre hazajusson: "Mindenütt jó, de legjobb otthon." S tulajdonképpen ez a vágya viszi előre a történetet, ebből kerekednek a kalandok. A történet Dorka felnőtté válását kíséri végig, aki átalakuláson megy keresztül az otthontól való elszakadása miatt. Nincsen már aki a kezét fogja, megóvja a világ csúnya oldalától, a veszélytől. A mellékszereplők, vagyis Dorka segítői is szolgálhatnak némi tanulsággal az olvasó számára: hiszen mindegyik arról panaszkodik, hogy hiányzik belőle valami, valami olyan dolog, ami kevesebbé teszi őt más embereknél. Ám a mese olvasása közben hamar rájöhetünk, hogy ez valójában nincs így: a vágyott dolgok mind a tulajdonukban vannak, csak nem tudnak róla. Akkor hiszik csak el, hogy a birtokukba kerül, amikor megkapják vágyaik anyagi megtestesülését. (ami igen érdekes dolog, hiszen pont a mi világunk inkább a materiális, míg a mese inkább érzelmi szinten működik. És pont a mesefigurák azok, akik vágynak a materialitásra....)

Összegzés:

Még rengeteget lehetne erről a történetről mesélni, de inkább azt mondom mindenki olvassa el maga és érezzen rá az ízére! És nagyon tudom ajánlani az 1939-es filmváltozatát! De tényleg! Kötelező darab! A mesére egyébként (tisztán szubjektíven és csak azért, mert nem tudtam elszakadni a filmtől) 8 pontot adok

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails