2010. június 1., kedd

Ellentétek vonzása


Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

kiolvastam: 2010. május 31.

Jelenleg a Vörös pöttyös könyvek virágkorát éljük: úton, útfélen beleakadnak az ember kezébe, vagy fogva tartják a tekintetünket ezekkel a csodaszép borítókkal. S bár nagyon szeretem őket nézegetni, azért a belbecsüket tekintve mindig szkeptikus vagyok, hiszen elég tömegtermelés ízűek, legalábbis számomra (tisztelet a kivételnek). Aztán persze lehet, hogy tévedek.

Maggie Stiefvater regényével kapcsolatban minden bizonnyal ez volt, hiszen ha nem látom meg Amadeánál és Lobonál a dicsérő posztokat, valószínű, hogy a kezembe se vettem volna, mondván: "Ez is csak egy olyan regény!" De szerencsére nem így lett, s kellemesen csalódtam benne.

A Shiver hangulata tényleg képes magába szippantani az embert, s nem ereszti el egy jó ideig. Szemünk előtt testet ölt a ködös, borongós táj a kopaszodó fáival, károgó varjúival, s beszippantjuk az eső utáni erdőillatot. Ha jobban elmélyedünk ebben a szemünk elé képzelt világban, akkor a távoli erdőben egy-két szempárt is megpillanthatunk, amikre jobban koncentrálva egy-egy farkas halvány sziluettje rajzolódna ki. Majd mintha vonyítást hallanánk, s tudjuk most már tényleg elvesztünk ebben a világban.

Grace, a történet egyik elbeszélője és egyben főszereplője a családjával él az erdő határában egy csinos kis családi házban. Egyszer, még gyermekkorában a ház kertjéből elhurcolta egy falkányi farkas, akik képesek lettek volna megölni a kislányt, de valahogy mégis megmenekült. A lány állítja, hogy az egyik farkas mentette meg, bár nem tudja elmesélni miképpen. Az állat azóta minden télen ott áll a kertjük végében, s kifejező, sárga szemeivel folyton figyeli a lányt. Grace egy este a bejárati ajtójuk előtt egy sebesült srácot talál, aki segítséget kér tőle. S mikor felemeli a tekintetét, a lány rögtön belefeledkezik az ismeretlen fiú gyönyörű sárga szemeibe.

A regény a Twilght által bemutatott, jól ismert receptből van összerakva, bár a Shiver-t szerencsére nem lehet ennyivel elintézni. Ha már mindenképpen hasonlítok, akkor valami rangsort is kéne állítsak. S ebben egyértelműen a Shiver nyerne, hiszen bár a történetének a felépítése pár apró kis változtatástól eltekintve szinte majdnem ugyanaz, mégis a stílusa klasszisokkal jobb, mint Meyeré: fantasztikusan képes megteremteni a hangulatot, felejthetetlen a szöveg képisége, s igazán belefeledkezősek a hasonlatai. A főszereplői nem idegesítően szerencsétlenek, s nem kapnak semmiféle isteni vagy félisteni besorolást sem.

A történetet két elbeszélő szájából ismerhetjük meg: az egyik Grace, a farkasmániás gimnazista lány, s a másik Sam, a titokzatos, sárga szemű srác, akinek a fejében folyton dalszövegek íródnak akárhányszor sikerül elkapnia egy pillanat varázsát. Talán vele sikerült a legjobban azonosulnom az olvasás során, hiszen ahogy haladtam a történetben, néhány részleténél megszólalt a fejemben egy-egy dal a Nickelbacktől vagy a GoGo Dollstól, amik szerintem tökéletesen odavágtak. Így ez számomra egy igazi zeneregény lett!

Tetszett benne még az is, hogy végre nem voltak szájbarágós hasonlítgatások a regényben, nem volt erősítve ezredszerre is a tudat az olvasóban, hogy még egy ilyen szerelem nincs, mint az övéké. Itt egyszerűen csak elvarázsol minket az egész, s az ember tényleg érzi saját magán is azt a jóleső borzongást, ami a szereplőket is végigjárja.

Fülszöveg: A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért. A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig. A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…

Összegzés:

Kellemes csalódás, gyönyörű nyelvezet, Rilke versek a sorok között, keserédes hangulat, fogva tartó atmoszféra. De: receptre megírt történet, hosszú előkészítés, ám túl gyors befejezés. Mindent összevetve 8 pontot adok, s ha továbbra is ilyen jól ír, akkor várom a folytatásokat!

Vélemények:

9 hozzászólás:

Joeymano írta...

Most már tényleg el kell olvasnom nekem is. De azért szigorúan csak könyvtárból. Nagyon vonz ez az atmoszféra, amiről ilyen gyönyörűségeset regéltek. Ha valóban olyan jó, akkor nekem megéri. :)

Lobo írta...

Én is eleinte tartózkodtam, aztán a könyvtári kölcsönzéssel nagyon jól jártam. Örülök, hogy tetszett a postom és nem csalódtál az ajánlásban:)

Miestas írta...

Akkor ez mégsem olyan vápirisztikus mágia, ami a csapból is folyik?

Akkor ezzel most kivételt teszek és ha az utamba kerül akkor lolvasom.

Syster írta...

Hű...

Nagyon vártam ezt a bejegyzésedet és ahogy olvastam, nagyon is érdekesnek ítéltem meg és igen, most már nekem is el kell majd olvasnom.

Mikor a Twilight-tal említetted egy lapra, akkor meginogtam, de csak addig, míg nem olvastam, hogy ez annál ezerszer jobb, sőt nyolc pontot adtál neki. Emellett meg farkasos és nem vámpíros, ami már a csapból is folyik :)

Azt hiszem, megint felteszek egy könyvet a listámra, csak még nem tudom, hogy olvasási vagy kívánság szinten :)

További jó olvasást neked :)
Pusz

Heloise írta...

Joeymano, szerintem egy próbát mindenképp megér :-)nem valami hosszú, kb. egy, max. két nap alatt kivégezhető történet. én is csak könyvtárból vettem ki, azért a megvételére nem vállalkoztam.

Lobo, nem csalódtam egyáltalán és köszönöm mégegyszer az ajánlást :-)

Miestas, ez nem vámpirisztikus hanem vérfarkasos, de mondjuk szerintem a Twilight-tal hasonszőrű történet, csak a kivitelezése sokkal, de sokkal jobb. Jó, nyilván nem egy magasröptű irodalom, de azért szerintem jól elszórakoztatja az embert egy délutánra :-)

Syster, szerintem Neked 100% hogy tetszeni fog! :-) mondjuk nem tudom, hogy megvételre érdemes-e, nem tudom hogy a szöveg kibírná-e a többszöri olvasásokat. De olvasásra bátran ajánlom ;-)

Amadea H. írta...

Ejnye, nem hittem volna, hogy ilyen előítéletes vagy:P

Heloise írta...

:-) ez is egyike a számos rossz tulajdonságomnak. Pedig igyekszem erről leszokni, de vhogy nem mindig megy :-)

Amadea H. írta...

Nem azért mondtam hogy szokj le róla:) Csak a Megérint a sötétségre még pénzt is adtál ki és simán megvetted, szegény Shivernek meg milyen mostoha sorsa volt:) Ez olyan, mint a bogár és a rovar viszonya: Minden Twilight vörös pöttyös, de nem minden vörös pöttyös Twilight:) Vagy egy magyaros példa szeretett Magyar Grammatikánk kapcsán: Minden tagmondathatár vessző, de nem minden vessző tagmondathatár:)

Heloise írta...

de a Megérint a sötétség nem is Vörös pöttyös :-) de igen, igazad van: gonosz voltam szegény Shiver -rel :-) oh, az a szééép Magyar Grammatikiából vett példa! Én már szerencsére nem tudok belőle idézni :-)

Related Posts with Thumbnails