Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás
kiolvastam: 2010. május 31.
Jelenleg a Vörös pöttyös könyvek virágkorát éljük: úton, útfélen beleakadnak az ember kezébe, vagy fogva tartják a tekintetünket ezekkel a csodaszép borítókkal. S bár nagyon szeretem őket nézegetni, azért a belbecsüket tekintve mindig szkeptikus vagyok, hiszen elég tömegtermelés ízűek, legalábbis számomra (tisztelet a kivételnek). Aztán persze lehet, hogy tévedek.
Maggie Stiefvater regényével kapcsolatban minden bizonnyal ez volt, hiszen ha nem látom meg Amadeánál és Lobonál a dicsérő posztokat, valószínű, hogy a kezembe se vettem volna, mondván: "Ez is csak egy olyan regény!" De szerencsére nem így lett, s kellemesen csalódtam benne.
A Shiver hangulata tényleg képes magába szippantani az embert, s nem ereszti el egy jó ideig. Szemünk előtt testet ölt a ködös, borongós táj a kopaszodó fáival, károgó varjúival, s beszippantjuk az eső utáni erdőillatot. Ha jobban elmélyedünk ebben a szemünk elé képzelt világban, akkor a távoli erdőben egy-két szempárt is megpillanthatunk, amikre jobban koncentrálva egy-egy farkas halvány sziluettje rajzolódna ki. Majd mintha vonyítást hallanánk, s tudjuk most már tényleg elvesztünk ebben a világban.
Grace, a történet egyik elbeszélője és egyben főszereplője a családjával él az erdő határában egy csinos kis családi házban. Egyszer, még gyermekkorában a ház kertjéből elhurcolta egy falkányi farkas, akik képesek lettek volna megölni a kislányt, de valahogy mégis megmenekült. A lány állítja, hogy az egyik farkas mentette meg, bár nem tudja elmesélni miképpen. Az állat azóta minden télen ott áll a kertjük végében, s kifejező, sárga szemeivel folyton figyeli a lányt. Grace egy este a bejárati ajtójuk előtt egy sebesült srácot talál, aki segítséget kér tőle. S mikor felemeli a tekintetét, a lány rögtön belefeledkezik az ismeretlen fiú gyönyörű sárga szemeibe.
A regény a Twilght által bemutatott, jól ismert receptből van összerakva, bár a Shiver-t szerencsére nem lehet ennyivel elintézni. Ha már mindenképpen hasonlítok, akkor valami rangsort is kéne állítsak. S ebben egyértelműen a Shiver nyerne, hiszen bár a történetének a felépítése pár apró kis változtatástól eltekintve szinte majdnem ugyanaz, mégis a stílusa klasszisokkal jobb, mint Meyeré: fantasztikusan képes megteremteni a hangulatot, felejthetetlen a szöveg képisége, s igazán belefeledkezősek a hasonlatai. A főszereplői nem idegesítően szerencsétlenek, s nem kapnak semmiféle isteni vagy félisteni besorolást sem.
A történetet két elbeszélő szájából ismerhetjük meg: az egyik Grace, a farkasmániás gimnazista lány, s a másik Sam, a titokzatos, sárga szemű srác, akinek a fejében folyton dalszövegek íródnak akárhányszor sikerül elkapnia egy pillanat varázsát. Talán vele sikerült a legjobban azonosulnom az olvasás során, hiszen ahogy haladtam a történetben, néhány részleténél megszólalt a fejemben egy-egy dal a Nickelbacktől vagy a GoGo Dollstól, amik szerintem tökéletesen odavágtak. Így ez számomra egy igazi zeneregény lett!
Tetszett benne még az is, hogy végre nem voltak szájbarágós hasonlítgatások a regényben, nem volt erősítve ezredszerre is a tudat az olvasóban, hogy még egy ilyen szerelem nincs, mint az övéké. Itt egyszerűen csak elvarázsol minket az egész, s az ember tényleg érzi saját magán is azt a jóleső borzongást, ami a szereplőket is végigjárja.
Fülszöveg: A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért. A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig. A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…
Összegzés:
Kellemes csalódás, gyönyörű nyelvezet, Rilke versek a sorok között, keserédes hangulat, fogva tartó atmoszféra. De: receptre megírt történet, hosszú előkészítés, ám túl gyors befejezés. Mindent összevetve 8 pontot adok, s ha továbbra is ilyen jól ír, akkor várom a folytatásokat!
9 megjegyzés:
Most már tényleg el kell olvasnom nekem is. De azért szigorúan csak könyvtárból. Nagyon vonz ez az atmoszféra, amiről ilyen gyönyörűségeset regéltek. Ha valóban olyan jó, akkor nekem megéri. :)
Én is eleinte tartózkodtam, aztán a könyvtári kölcsönzéssel nagyon jól jártam. Örülök, hogy tetszett a postom és nem csalódtál az ajánlásban:)
Akkor ez mégsem olyan vápirisztikus mágia, ami a csapból is folyik?
Akkor ezzel most kivételt teszek és ha az utamba kerül akkor lolvasom.
Hű...
Nagyon vártam ezt a bejegyzésedet és ahogy olvastam, nagyon is érdekesnek ítéltem meg és igen, most már nekem is el kell majd olvasnom.
Mikor a Twilight-tal említetted egy lapra, akkor meginogtam, de csak addig, míg nem olvastam, hogy ez annál ezerszer jobb, sőt nyolc pontot adtál neki. Emellett meg farkasos és nem vámpíros, ami már a csapból is folyik :)
Azt hiszem, megint felteszek egy könyvet a listámra, csak még nem tudom, hogy olvasási vagy kívánság szinten :)
További jó olvasást neked :)
Pusz
Joeymano, szerintem egy próbát mindenképp megér :-)nem valami hosszú, kb. egy, max. két nap alatt kivégezhető történet. én is csak könyvtárból vettem ki, azért a megvételére nem vállalkoztam.
Lobo, nem csalódtam egyáltalán és köszönöm mégegyszer az ajánlást :-)
Miestas, ez nem vámpirisztikus hanem vérfarkasos, de mondjuk szerintem a Twilight-tal hasonszőrű történet, csak a kivitelezése sokkal, de sokkal jobb. Jó, nyilván nem egy magasröptű irodalom, de azért szerintem jól elszórakoztatja az embert egy délutánra :-)
Syster, szerintem Neked 100% hogy tetszeni fog! :-) mondjuk nem tudom, hogy megvételre érdemes-e, nem tudom hogy a szöveg kibírná-e a többszöri olvasásokat. De olvasásra bátran ajánlom ;-)
Ejnye, nem hittem volna, hogy ilyen előítéletes vagy:P
:-) ez is egyike a számos rossz tulajdonságomnak. Pedig igyekszem erről leszokni, de vhogy nem mindig megy :-)
Nem azért mondtam hogy szokj le róla:) Csak a Megérint a sötétségre még pénzt is adtál ki és simán megvetted, szegény Shivernek meg milyen mostoha sorsa volt:) Ez olyan, mint a bogár és a rovar viszonya: Minden Twilight vörös pöttyös, de nem minden vörös pöttyös Twilight:) Vagy egy magyaros példa szeretett Magyar Grammatikánk kapcsán: Minden tagmondathatár vessző, de nem minden vessző tagmondathatár:)
de a Megérint a sötétség nem is Vörös pöttyös :-) de igen, igazad van: gonosz voltam szegény Shiver -rel :-) oh, az a szééép Magyar Grammatikiából vett példa! Én már szerencsére nem tudok belőle idézni :-)
Megjegyzés küldése