2018. március 8., csütörtök

Nyugat + Zombik

Csepella Olivér képregényéről csupán a megjelenés környékén értesültem, és akkor tudtam meg azt is, hogy ez egy közösségi finanszírozású projekt volt, ami három éve várt a megjelenésre. Amennyire sokan várták, olyan vegyes lett a kész képregény fogadtatása is. Mivel én abszolút kiamaradtam a várakozás időszakából, számomra csak a lelkesedés maradt és az alapötlet előtti főhajtás. Úgy értem: Kosztolányi, Ady, Karinthy és Babits zombikat mészárolnak? Hát mi ez, ha nem egy csodálatos történet kezdete? 

A magyar irodalmi klasszikusokkal az az alapvető gond szerintem, hogy túl komolyan vesszük őket és szinte istenkáromlásnak minősülhet egyeseknél a popkultúrába való beágyazásuk. Pedig a tényleges művek értéke ettől még nem sérül, sőt még továbbmegyek: új dimenziókat is nyithat előttünk. A klasszikusok továbbélése nem a kötelező olvasmányok vagy az irodájukban csendesen pipázgató irodalomtudósok világán múlik, hanem - bármennyire is ódzkodnak ettől egyesek, de ez szerintem ettől még így van - a szélesebb olvasóközönség befogadásán. Hiszen a klasszikusokat is azért írták valaha, hogy olvassák; hogy élvezzék és nem a róluk szóló, könyvtárakat megtöltő tanulmányokért. És ha az iskolai kötelező olvasmányok és irodalomórák traumatizálásán átesett olvasóközönség figyelemfelkeltésén már csak a zombik segíthetnek, akkor nyugodtan menjenek a Nyugatosok, és vadásszanak zombikat. Csepella Olivér képregényét ezért tartom én nagyszerű ötletnek, és nagyon remélem, hogy nem fogunk itt megállni. Még sok ilyet szeretnék olvasni.

A Nyugat + Zombik története Babits Mihály születésnapi mulatságán veszi kezdetét, ahol az ünnepelten kívül jelen van még Kosztolányi, Karinthy, Tóth Árpád és a "kissé" ittas állapotú Ady Endre. Az ünneplés mámorát a kávéházba betörő zombisereg zavarja meg, és Nyugatos költőinknek nincs más választásuk, mint felvenni velük a harcot.
A képregény tele van humoros irodalmi és irodalomtörténeti utalásokkal, amiknek igencsak nagy része kifejezetten jól sikerült és ötletes, számomra a humor a végefelé se fáradt el. Amit én egyedül kifogásolni tudok az az, (amit már mások is írtak korábban), hogy a tömegjeleneteknél tényleg nem sikerült mindig egyértelműsíteni, hogy most pontosan ki is beszél, és így kissé követhetetlen volt olykor. De ezt leszámítva én nagyon imádtam az ötletet, a humort és a történetet is. Persze, azt nem tagadom, hogy ne lettek volna sokkal jobban sikerült képkockák vagy jobban csattanó poénok, de azt hozzátenném, hogy a befogadó még a legjobb poénok tömkelegén is elfáradhat egy idő után.

Az elolvasása után még sokszor bele-belelapozgattam a kötetbe, szóval nagyon érik bennem a döntés, hogy ez ne csupán kölcsönkönyv maradjon számomra, hanem saját példányra is beruházzak.

Csepella Olivér: Nyugat + Zombik
Corvina Kiadó
264 oldal


4 megjegyzés:

PuPilla írta...

De örülök, hogy tetszett! Adtál egy lökést, hogy megvegyem! :)
Amúgy tényleg kicsit régimódi nézet annyira szentesítve kezelni az irodalom nagyjait. A világ változik. És valóban, ettől még a tényleges életművük értéke nem csökken.

Heloise írta...

A rajzok stílusától amúgy picit idegenkedem még mindig, de egyébként az ötlet és a poénok felülírták ezt bennem. Nekem tényleg nagyon bejött :)
Igen, és olyan érdekes, hogy például külföldön azért ez már nagyon nincs így, pl. Austen, a Bronte-nővérek és még más klasszikusnak számító szerzők már elég erősen a popkultúra részei. Idehaza meg szeretjük a klasszikusokat is elefántcsonttoronyba zárni, és nem értem, miért.

PuPilla írta...

Ez valamiféle magyaros szokás, hogy tényleg az elefántcsonttoronyba kerül valami, és szentségtörésnek számít bármit csinálni vele, csak csodálni szabad... Jó, hogy utat tör most ebben Csepella Olivér, és megmutatja, hogy máshogy is lehet. :)
Nekem tetszik a rajzstílus egyébként. :)

Heloise írta...

Igen, ennek én is nagyon örülök :) Remélem, hogy itt nem áll meg a dolog, hanem lesz folytatása.
Nekem szokni kellett nagyon :) de örülök, hogy neked bejön - szerintem amúgy tetszeni fog neked! van egy ilyen megérzésem :)

Follow Me @photos_from_anna