Pages

#március

2020. április 15., szerda


Gondoltam, így április közepén igazán illene beszámolnom erről a szürreális márciusról, amit biztos vagyok benne, hogy nem fogunk elfelejteni egyhamar. Elképesztő belegondolni, hogy március első napjaiban még Pécsen kirándultunk, és az akkor beszivárgó rémhírek még valahogy nem tűntek valóságosnak. Bevallom, nem hittük, hogy ebből bármi komolyabb lesz. Aztán pár nap alatt nagyot fordult a világ, és mi az első napokban stresszben és sokkban ültünk itthon. 

Szerencsésnek mondhatom magunkat sok szempontból, hiszen egyikünknek sem kell bejárni dolgozni - én ugye GYEDen vagyok itthon, a férjem pedig home office-ban van hetek óta. A családunkban mindenki komolyan veszi a dolgot, és akik a veszélyeztetett korcsoportba tartoznak, nekik szerencsére a közelben lakó családtagok megoldják az ellátásukat. A férjem munkája sincs veszélyben, tehát a megélhetésünk sem probléma, mégis... Képtelenség nem félni, nem rettegni, nem aggódni azokon a hatásokon, amiket ez okoz. Nemcsak a gazdaságiakat értve ezalatt - bár az is nagyon aggasztó szerintem -, hanem én például egy alig egyéves kisfiú anyukájaként nagyon aggódom, hogy a több hónapos izoláltság milyen hatással lesz majd rá. Mi mindig kerestük az alkalmat, hogy gyerekközösségbe vigyük őt, mert élvezte ezeket - más élményt nyújtottak neki az otthonhoz képest. Napról napra rengeteget fejlődik mentálisan, és biztos vagyok benne, hogy a más gyerekektől származó impulzusok is hozzáadnának valamit a szocializációjához. És persze biztosan be tudjuk hozni majd ezeket a dolgokat, de azért én nagyon sajnálom neki ezt a kimaradt időt. Ahogyan azt is, sőt ezt még jobban is, hogy a családtagok is kimaradnak most az életéből. Láthatóan hiányoznak neki, és nem tudjuk neki megmagyarázni, hogy miért is van most ez a helyzet. Sokakkal már kiépült a köteléke, de valakikkel éppen csak elkezdett... és nagyon sajnálom, hogy most csak virtuálisan részei az életének, és ő nem érti ezt az egészet, hogy miért. És sajnos szinte biztos vagyok benne, hogy nem egy-két hónapról lesz szó... 
Persze, próbálok ezen nem agyalni annyit, ezért menekülünk most a kertszépítésbe hétvégente, én meg hétköznap az olvasásba (már amikor csak lehet persze az altatások és az esték alatt), hogy a Fiatalúrnak továbbra is kiegyensúlyozott szülei lehessünk. Az elején nehezen is találtam vissza a könyvek világához, de amint keményen szűrni kezdtem a híreket és egyebeket, egyre könnyebben ment. 

Márciusban végül hat könyvet olvastam el, bár a blogposztokkal megint elmaradásban vagyok - mert míg az olvasáshoz végül sikerült visszatalálnom, addig a posztíráshoz még túlságosan csaponganak a gondolataim. Meg ha választanom kell mostanában, hogy lefekvés elött posztot írok-e vagy olvasok, akkor az utóbbira voksolok.  De azért igyekszem ezen a téren is majd. 
Elolvastam Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben című esszékötetét, amit régóta vadásztam a könyvtárban, és februárban végre szerencsével jártam. Szuper válogatás volt, a magyaroknak különösen örültem benne. Aztán Szécsi Noémi Lányok és asszonyok aranykönyve szintén remek olvasmánynak bizonyult. Bár elsősorban kultúr- és társadalomtörténeti írás, én mégis úgy faltam, mint egy roppant izgalmas regényt. Szécsi Noémi olyan érdekesen és könnyen befogadhatóan írta meg, hogy tényleg hamar elröppent ez a pár száz oldal. A női szempont miatt pedig különösen hiánypótlónak gondolom ezt a könyvet, mindenképpen kell majd belőle saját példány - igen, ez is könyvtári volt. 
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok című könyvéről még nem írtam, de ami késik nem múlik. Röviden: egy észt gyerekkönyvről van szó, ami nekem kicsit Janikovszky világát idézte meg. Christelle Dabos: Bábel emlékezete című könyvét még Pécsen kezdtem el olvasni. Sajnos amennyire szeretem a Tükörjáró sorozatot, annyira csalódás volt számomra ez a kötet. Szerintem sok volt benne az üresjárat és Ophelie túl kevésnek bizonyult számomra egyedüli szereplőnek. Remélem, a negyedik résszel visszahozza magát a történet. 
A világban zajló dolgok elől Sarah Addison Allen Waverley-kertjébe szerettem volna menekülni, így ezt választottam a #haviegyujraolvasaskihivas márciusi könyvének. Sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a hangulat és a helyszín bár remek volt, de Allen teljesen agyoncsapta az egészet a szerelmi szálakkal. 
Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék című könyve bár nem éppen léleksimogató kategória, mégis a hónapom legkiemelkedőbb olvasmánya lett, mert egész egyszerűen zseniális. A Montecore-t majd valamikor újra szeretném tőle olvasni. 

Márciusban végül hat bejegyzés került a blogra, ebből kettő témázós volt, amiben a nem angolszász olvasmányaimról illetve a nekem nem tetsző hypeolt könyvekről meséltem egy kicsit. Sikerült írnom Scarlett Curtis esszékötetéről, Szécsi Noémi könyvéről és a Bábel emlékezetéről is. 

Vásárlásokat tekintve három darab könyv landolt márciusban a polcaimon. Az első Roxane Gaytől A rossz feminista, amit nőnap alkalmából vásároltam magamnak. Azonfelül, hogy számomra érthetetlen a nőnap fogalma, az utóbbi időben mégis megpróbálom a magam módján ünnepelni: mégpedig feminizmussal, nőtörténettel kapcsolatos könyvet vásárolok magamnak. Szerintem ennek több értelme van, mint a szál virágnak. A másik két angolnyelvű könyvet pedig lelkifelüdülés gyanánt rendeltem magamnak valahogy március második felében. Az Arsenic for Tea a Murder Most Unladylike sorozat második része - ez egy 1930-as évek Angliájában játszódó nyomozós sorozat, ahol két tizenéves lány oldja meg a rejtélyeket. A The Pursuit of Art pedig egy művészettörténeti-utazós könyv, ahol a könyv szerzője bejárja a világot, hogy a maguk valójában tekinthesse meg a műalkotásokat, illetve különféle művészeket is felkeres az otthonukban. Szuper akcióban volt, 70%kal olcsóbban sikerült hozzájutnom, úgyhogy igazán jól jártam. A héten érkeztek meg, és a Robin Stevens könyvbe már bele is vetettem magam. Nagyon szívesen tértem vissza ebbe a világba, mert az első résszel igazán megszerettem ezt a két lányt. És ha lehet ilyet egy könyv közepénél mondani, sokkal jobban tetszik ez, mint az első rész - pedig az se volt piskóta. 

Hát szóval ilyen volt a márciusom. Kitartást mindenkinek áprilisra meg a következő hónapokra, vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra. 
Én meg jövök hamarosan könyvajánlókkal!

Többiek:

4 megjegyzés:

theodora írta...

Érdekes könyveket olvastál és zsákmányoltál! Engem is érdekel ez a Murder Most Unladylike sorozat, annyira érdekesnek és cukinak tűnik!
A másik beszerzésed, The Pursuit of Art is elkezdett érdekelni, várom a véleményed róla.
A Bábel emlékezetével én is hasonlóan éreztem, hiányérzetem volt és nagyon idegennek éreztem a világát - én is remélem, hogy a 4. rész visszaráz a megszeretett hangulatba-környezetbe.
Kitartást nektek áprilisra, meg az előttünk álló időszakra és vigyázzatok egymásra <3

Heloise írta...

Robin Stevens sorozatát tényleg csak ajánlani tudom, engem teljesen beszippantott.
Szerintem most gyorsan el fogom olvasni az új beszerzéseimet, most nincs könyvtár (sajnos) hogy elterelje róluk a figyelmemet.
Hát én is nagyon remélem, hogy a negyedik rész majd kárpótol minket!
Köszönöm, és neked is kitartást kívánok, vigyázz nagyon magadra <3 :*

Nita írta...

Szerintem teljesen érhető, amit éreztél/érzel. Nekem is amúgy a hírolvasás és egyebek csökkentése segített, hogy kiegyensúlyozottabb legyek.
Ez a The Pursuit of Art nagyon érdekesen hangzik. :)
Vigyázzatok magatokra!

Heloise írta...

Szuper jó könyv egyébként, nagyon élvezetesen ír nem csak a művészetről és annak befogadásáról, hanem az utazásról is. Szerintem tetszene neked :)
Köszönöm, ti is vigyázzatok nagyon magatokra! :*

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS