Slawomir Mrozek: Ismeretlen barátom
kiolvastam: 2009. december 14.
Ilyenkor vizsgaidőszakban az embernek nem igazán van ideje a kiadós olvasásra, nem tud nekikezdeni monumentális regényeknek, mert ki tudja mikor van ideje a folytatásra. Csak kapkodunk össze-vissza, és ha olvasunk, akkor is csak a tananyagra van időnk. Ilyenkor jönnek jól a novellák, amik rövidek, tömörek és lényegre törőek, és ha még netalán viccesek vagy meghökkentőek, akkor tényleg szerezhet pár gondtalan percet.
A lengyel író novellásköteteit még jó pár évvel ezelőtt a gimis ballagásomra kaptam unokabátyámtól. Előtte még sohase hallottam ezt a nevet, de ahogy beleolvastam egy-egy novellájába azonnal megkedveltem. Azóta is ha rossz kedvem van, néha-néha lekapom a könyvespolcomról, és elolvasgatok pár történetet. A kedvenc köteteim: A perverz, illetve A túlvilág titkai.
Az ismeretlen barátom ritkán került a kezembe, sőt hogy őszinte legyek, lehet hogy valójában csak egyszer olvastam bele. Ez a kötet Mrozek 1981-1985 között készült novelláit tartalmazza. Itt is jellemző a szerző korábbi köteteiből megszokott groteszkség illetve az abszurditás. Történeteiben egyfajta torz tükröt tart elénk, s egy-egy szituáció illetve komoly gondolat fejtetőre állításával, végletességével megmutatja számunkra a dolgok fonákját. Megjelenik bennük a jellemtelenség, a korrupció, a szervilizmus, a közöny, az ostobaság és a hazudozás is, tehát mind olyan témák, amik jelen korunkra is annyira jellemzőek.
Az ebben a kötetben található történetek közül nehéz lenne kedvencet választani. De ha mégis mondanom kéne, akkor talán A forradalom, Járvány és a Tudományos akadémia című novelláit említeném meg nektek. A legelsőben a forradalmak, lázongások lefolyását ábrázolja egy szobának az átrendezésével: megmutatja, hogy ilyenkor mennyire a feje tetejére állnak a dolgok. A szekrény, ami addig a szoba egyik fala mellett állt, hirtelenjében középre kerül, és átveszi az ágy funkcióját pár nap erejéig. Aztán persze, egy idő után ez is elveszti az újdonság varázsát és kényelmetlen lesz, és kénytelenek vagyunk visszarendezni a szobát úgy, ahogy előtte volt. És ilyenkor boldogan nyugtázzuk magunkban, hogy azért pár napot mégis forradalomban éltünk.
Összegzés:
Mrozek novellás köteteit azt hiszem, mindenkinek bátram ajánlom, hiszen meghökkentőek, olykor viccesek, ám ezek mellett komoly mondanivalóval rendelkeznek: szóljanak akár rólunk, emberekről, az ideológiákról, a hatalom és az alattvalók viszonyáról. Az értékelésemben ez a kötete 8 pontot ért el (azért a kedvenceim jobban tetszenek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése