Matt Haig Karácsony apó történetéről szóló sorozatának első része két évvel ezelőtt jelent meg magyarul, és azóta rengeteg dicsérő véleménnyel lehetett találkozni vele kapcsolatban. Mindjárt itt az elején el is árulom, hogy én is kénytelen vagyok beállni a sorba, hiszen valahol az első fejezet elolvasása után szinte biztosra tudtam, hogy én ezt a történetet minden porcikámmal szeretni fogom. És ez tényleg így is lett.
A fiú, akit Karácsonynak hívnak tulajdonképpen Karácsony apó - vagy ahogy mifelénk hívják: Mikulás - gyerekkorát meséli el, illetve azt, hogy hogyan is lett egy nagy szegénységben élő, félárva kisfiúból az a nagypocakos, piros ruhás valaki, akit a világon minden gyermek repesve vár decemberben. Honnan jött ő? Mi volt az út, amit bejárt? Miben változtatta meg a karácsonyt?
Matt Haig csodás meséje képes az olvasóját igazi karácsonyi hangulatba hozni: nemcsak a rénszarvasok és a koboldok miatt, hanem mert olyan jól lapjai közé zárja a karácsony olyan értékeit, amiket mi felnőttek olykor talán el is felejtünk. Pedig a karácsony valóban a csodavárás időszaka. Az a nap, amikor misztikus módon bármi megtörténhet, még a szeretet is szinte kézzel foghatóvá válik. Ám ez nem azt jelenti, hogy az év többi napján ezek a dolgok ne lennének jelen az életünkben, egyszerűen ekkor valami varázslatos módon ezek az év közben minket körülölelő csodák valahogy megsokszorozódnak. És Matt Haig könyve is pontosan ilyen hangulatot áraszt magából.
Ám érdekes módon ennek ellenére nem dagonyázik a cukormázban; mégsem érződik rajta az átlagos karácsonyi történetek szinte klisés szirupossága. Hiszen ezeket ellensúlyozandó a népmesék darkosabb, kegyetlenebb vonalától se riad vissza, hogy azokat belefűzze a történetbe. Szerettem ezt a sötétséget is, hiszen - ahogy az az életben is lenni szokott - így sokkal inkább értékelni tudtam a napfénnyel teli oldalát is. Még jobban tudtam csodálni így főhősünk, Nikolas széplelkűségét és a Jóba vetett hitét. Hiszen a vele történt szomorú és néha kegyetlen dolgok ellenére ő valóban a jóságot választotta - és ez a választás így sokkal, de sokkal értékesebbé vált számomra, mintha egy csupa szép és vidám életben csak úgy jelen lett volna.
Nikolas valóban egy utat járt be a regény során: megjárta a mélységeket, újra és újra csalódni volt kénytelen a körülötte levő emberekben, ám aztán ezen mindig valahogy felül tudott emelkedni, és így a karácsonyi történeteknél megszokott hepiend valóban megérdemelten toppant be végül.
Szerintem kiváló könyv a közös olvasásokhoz: a játékos narrátor szinte felolvasásért kiált. És nem mellesleg a humora is remek, szóval a komolyabb témák átbeszélése mellett azért bőven tartogat szórakozást is felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A mai rohanó világban pedig tényleg a közös idő a legnagyobb ajándék - és ha ezt még egy karácsonyi történettel is fokozni tudjuk, akkor tényleg átérezhetjük közösen a karácsonyi hangulatot.
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
A Boy Called Christmas
Fordította: Magyari Andrea
Kolibri Kiadó
270 oldal
A fiú, akit Karácsonynak hívnak tulajdonképpen Karácsony apó - vagy ahogy mifelénk hívják: Mikulás - gyerekkorát meséli el, illetve azt, hogy hogyan is lett egy nagy szegénységben élő, félárva kisfiúból az a nagypocakos, piros ruhás valaki, akit a világon minden gyermek repesve vár decemberben. Honnan jött ő? Mi volt az út, amit bejárt? Miben változtatta meg a karácsonyt?
Matt Haig csodás meséje képes az olvasóját igazi karácsonyi hangulatba hozni: nemcsak a rénszarvasok és a koboldok miatt, hanem mert olyan jól lapjai közé zárja a karácsony olyan értékeit, amiket mi felnőttek olykor talán el is felejtünk. Pedig a karácsony valóban a csodavárás időszaka. Az a nap, amikor misztikus módon bármi megtörténhet, még a szeretet is szinte kézzel foghatóvá válik. Ám ez nem azt jelenti, hogy az év többi napján ezek a dolgok ne lennének jelen az életünkben, egyszerűen ekkor valami varázslatos módon ezek az év közben minket körülölelő csodák valahogy megsokszorozódnak. És Matt Haig könyve is pontosan ilyen hangulatot áraszt magából.
Az egész világ, legalábbis a mi világunk, az embereké, tele van szörnyű dolgokkal. Mindenhol nyomorúság, mohóság, meg szomorúság, éhség, durvaság, ahová csak nézel. És van egy csomó gyerek, aki soha nem kap ajándékot, és szerencsésnek érezheti magát, ha egyáltalán néhány kanál gombaleves jut neki vacsorára. Nincsenek játékaik, és minden este éhesen fekszenek le. Aztán vannak, akiknek még szülei sincsenek, és rettenetes felnőttek vigyáznak rájuk, mint például Karola néni. Egy ilyen világban pedig könnyen lesz rossz ember valakiből. Úgyhogy ha valaki még így is jó, az már önmagában is csoda! Ami reménnyel tölti el az embert. Márpedig a remény a legszebb dolog ezen a világon.
Ám érdekes módon ennek ellenére nem dagonyázik a cukormázban; mégsem érződik rajta az átlagos karácsonyi történetek szinte klisés szirupossága. Hiszen ezeket ellensúlyozandó a népmesék darkosabb, kegyetlenebb vonalától se riad vissza, hogy azokat belefűzze a történetbe. Szerettem ezt a sötétséget is, hiszen - ahogy az az életben is lenni szokott - így sokkal inkább értékelni tudtam a napfénnyel teli oldalát is. Még jobban tudtam csodálni így főhősünk, Nikolas széplelkűségét és a Jóba vetett hitét. Hiszen a vele történt szomorú és néha kegyetlen dolgok ellenére ő valóban a jóságot választotta - és ez a választás így sokkal, de sokkal értékesebbé vált számomra, mintha egy csupa szép és vidám életben csak úgy jelen lett volna.
Nikolas valóban egy utat járt be a regény során: megjárta a mélységeket, újra és újra csalódni volt kénytelen a körülötte levő emberekben, ám aztán ezen mindig valahogy felül tudott emelkedni, és így a karácsonyi történeteknél megszokott hepiend valóban megérdemelten toppant be végül.
– Miért, nem mindenki Finnországban él? – kérdezte Nikolas.
…
– Nem – válaszolta a fiának. – Vannak, akik Svédországban élnek. És vagy heten meg Norvégiában. De lehet, hogy azóta nyolcan is vannak. A világ óriási.
Szerintem kiváló könyv a közös olvasásokhoz: a játékos narrátor szinte felolvasásért kiált. És nem mellesleg a humora is remek, szóval a komolyabb témák átbeszélése mellett azért bőven tartogat szórakozást is felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A mai rohanó világban pedig tényleg a közös idő a legnagyobb ajándék - és ha ezt még egy karácsonyi történettel is fokozni tudjuk, akkor tényleg átérezhetjük közösen a karácsonyi hangulatot.
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
A Boy Called Christmas
Fordította: Magyari Andrea
Kolibri Kiadó
270 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése