Pontosan 243 évvel ezelőtt, 1775. igencsak kemény telének decemberében látta meg a napvilágot Jane Austen. Ki gondolta volna, hogy ez a Steventonban született leánygyermek egy napon világszerte ismert és szeretett írónővé válik, akinek regényeiből majd számtalan filmes feldolgozás készül, illetve rengeteg személyéhez, műveihez kapcsolódó relikviát lehet majd kapni és gyűjtögetni a legelképesztőbb formákban. Jane Austen és regényeinek alakjai visszavonhatatlanul beleivódtak a popkultúrába, neve egybeforrt a Régens kori kosztümös romantikával, férfialakjai a hosszú évek során számtalan női szívet megdobogtattak már és ez a jövőben sem hiszem, hogy nagyon változna.
De mit tudunk Jane Austenről? Milyen élete volt?
Miért érdemes megismerkedni a műveivel?
Ebben a bejegyzésben például ilyen kérdésekre próbálok válaszolni.
Egy új élet születése
1775. tele különösen kegyetlen volt, hosszú évek óta nem tapasztaltak ennyire hideget Angliában. Ám a mínuszok ellenére azért akadtak enyhébb napok is. Azon a napon, amikor Mrs. Austen fájásai megkezdődtek, azt írta a naplójába: "Köd, napsütés, szép nap."
Ebben az időben a nők igencsak nagy része otthon szült, mindenféle szakértő segítség nélkül: se bába, se orvos nem nagyon vett részt az ilyen eseményeken. A steventoni parókia több mérföldre volt a legközelebbi falutól, Basingstoke-tól, így nagy valószínűséggel Austenék nem igazán bajlódtak azzal, hogy a vajúdás alatt orvost kerítsenek.
A vajúdás és maga a szülés is nagy valószínűséggel Mrs. Austen hálószobájában ment végbe, és nőrokonai segíthettek neki a kislány világrajövetelében. Bizonyos források szerint maga a szülés valószínűleg nem az ágyban zajlott ebben az időszakban, hiszen az ágyneműket valamint a - z igencsak drága - matracokat nem igazán tudták volna megvédeni a szennyeződésektől.
Az alábbi képen egy 19. századi szülési pozíció látható. Láthatóan a férj is részt vett a szülés procedúrájában: ő az, aki hátulról tartotta a kismamát ebben a félig ülő, félig fekvő pozícióban, miközben a bába és másik két női társa segített a szülésben.
Hogy Mrs. Austennek végül hány órába telt mire életet adott lányának, nem született feljegyzés. Jane születése - akinek érkezését egyébként novemberre várták - valószínűleg gyors volt és eseménymentes. George Austen tiszteletes december 17-én keresztelte meg újszülött gyermekét otthonában, ahogy azt Jane testvéreivel is tette. Majd rövid üzenetben tájékoztatta rokonait és barátait arról, hogy családuk immár új taggal bővült. Nyilvánosan ekkor nevezték egyedül Jenny-nek - vajon szűk családi körben rajta maradt később is ez a becenév? [1]
Jane Austen élete - vagyis amit biztosan tudunk
Arra vágyom, ahogy mindenki más is, hogy maradéktalanul boldog legyek; de ahogy mindenki, én is bizonnyal a magam módján leszek az.
Tény, hogy Jane Austen életéről nem sok mindent tudunk, bármennyi és bármennyire alapos életrajzot is olvasunk, alakja a homályba vész, és személyiségére, életének eseményeire, hátterére leginkább csak feltételezések és találgatások alapján következtethetünk. Jane élete során közel 3000 levelet írt, ám ebből csupán alig száz valahány maradt fent az utókor számára - az írónő utolsó kívánsága ugyanis az volt, hogy semmisítsék meg az általa írt leveleket, és testvére - valamint egyben legjobb barátnője - Cassandra túlságosan is alapos munkát végzett.
Amit biztosan tudunk, hogy édesapja tiszteletes volt és ugyan meglehetősen tisztességes fizetést kapott, a gyermekeinek nagy száma igencsak megterhelte a családi kasszát, így nagyon szerényen éltek.
1783-ban Cassandrával együtt Oxfordba mentek tanulni egy nőrokonukhoz, Mrs. Anne Crowley-hoz, aki aztán Southamptonba való költözése után is vitte magával a lányokat. Ám tífuszjárvány tört ki, emiatt végül hazaküldték őket, és Jane majdnem belehalt a betegségbe. Ezután egy ideig otthon tanultak, majd 1785-ben újra beíratták őket egy iskolába, a readingi Abbey kollégiumba. Itt valószínűleg franciát, kézimunkát, táncot, zenét és talán drámát is tanultak. A lányoknak azonban 1786. decemberében végül haza kellett térniük, mert a tandíj túlságosan is magas volt az Austen család számára, így tanulmányaikat kénytelenek voltak ismét otthon folytatni.
Jane már tizenegy éves korától - de még az is lehet, hogy hamarabb - szívesen szórakoztatta családját saját írásaival és verseivel. Mindössze tizennégy éves volt, amikor megírta a Szerelem és barátság című kisregényét, amellyel a szentimentalista regényeket figurázta ki. A rákövetkező évben megírta az Anglia története című művét, melyhez Cassandra készített illusztrációkat. Ezzel a könyvével pedig az igencsak népszerű történelemtudományi írásokat parodizálta.
Austen ezután megírta a Lady Susant, majd belekezdett első regényébe az Elinor és Marianne -ba. Cassandra úgy emlékszik, hogy ezt még 1796 előtt kezdte felolvasni a családnak, és levélregény formában íródott. Sajnos, az eredeti kézirata ennek a változatnak nem maradt fenn, így nem tudjuk, hogy az első változatból mennyi dolog került át a végleges változatba, amely végül névtelenül jelent meg 1811-ben Értelem és érzelem címen.
1798-ban, miután befejezte az Elinor és Marianne utolsó átírását, belekezdett harmadik regényébe, amely a Susan címet viselte - mi A klastrom titka néven ismerjük - , amely az akkoriban nagyon divatos gótikus történeteket parodizálta ki. A megírása körülbelül egy évig tartott. 1803-ban testvére Henry, elküldte a Susan kéziratát Benjamin Crosby kiadójának, aki £10 fizetett a kiadásért. Crosby megígérte, hogy hamarosan kiadja, ám a reklámozáson kívül végül mégsem került kiadásra. A kiadatlan kézirat Crosby tulajdonában maradt egészen addig, amíg Jane 1816-ben vissza nem vásárolta tőle.
1800-ban George Austen váratlanul bejelentette, hogy nyugdíjazták állásából és Bathba költöznek családostul. Jane éppen a Susan című regényét tökéletesítgette, majd egy új regényötlet is elkezdett fogalmazódni a fejében - amiből később nem lett semmi - , amely a The Watsons címet viselte. A regény befejezetlenségében minden bizonnyal édesapja halála játszott közre. A bathi költözés után soha nem tért vissza az ezt megelőző évek produktivitása. Claire Tomalin életrajz írója szerint ez Jane depressziójára utalhat, de ezzel nem minden Austen kutató ért egyet. Tomalin elmélete eléggé népszerű, miszerint Jane boldogtalan volt Bathban, ugyanakkor az is lehetséges, hogy csupán annyira fellendült a szociális élete, hogy nem nagyon maradt ideje az írásra. Ezt pontosan már nem fogjuk megtudni.
1806-ban végül a család - családfő nélkül már - elköltözött Bathból Southamptonba, ahol Frank Austennel és annak új feleségével éltek együtt. 1809-ben Jane bátyja, Edward egy sokkal kényelmesebb házat ajánlott fel édesanyjának és lánytestvéreinek Chawtonban. Bath után egy sokkal csendesebb élet következett. Chawtonban töltött évei során négy regényének a kiadását is megélte, amelyeket nagyon jól fogadott az akkori közönség. Jane 140£ bevételt szerzett az Értelem és érzelem eladásaiból, ami elhozta számára az anyagi függetlenséget. A sikere után megjelent regényeinek borítóján a szerző neve helyett az állt, hogy "Az Értelem és érzelem szerzőjétől". Jane Austen neve soha nem került rá az életében kiadott regényeinek borítójára. A Büszkeség és balítélet 1813. januárjában jelent meg nyomtatásban, és a kiadási jogaiért Jane £110 kapott Egertontól. Elképesztő sikere lett mind a kritikusok, mind az olvasók körében - még hozzá annyira, ha jutalékot kapott volna az eladásokból, akkor akár £475 is hazavihetett volna, vagyis kétszeresét apja évi keresetének. Még ugyanabban az évben megjelent a regény második kiadása is. 1814. májusában Egerton A Mansfield kastélyt is megjelentette, ami ugyan a kritikusok tetszését kevésbé nyerte el, de ez nem tántorította el olvasóit. Hat hónap alatt elkapkodták az összes példányt, és Jane ezen a regényén jóval többet keresett, mint bármelyiken.
1815. -ben Jane kiadót váltott, méghozzá a sokkal népszerűbb John Murray-hez pártolt át, aki 1815. decemberében megjelentette Austen negyedik regényét, az Emmát, valamint 1816. februárjában A Mansfield kastély második kiadását. Amíg Murray a kiadásra készítette fel az Emma kéziratát, Jane egy új írásba kezdett, ami a The Elliots címet viselte - mi ma Meggyőző érvekként ismerjük, valamint Henry Austen ezalatt az idő alatt visszavásárolta Crosbytól a Susan című regény kiadásának jogait. Ám ezeknek kiadását már nem élhette meg, ugyanis betegsége, az akkoriban ismeretlen Addison-kór egyre inkább elhatalmasodott rajta, majd 1817. nyarán elhunyt. [2.]
1800-ban George Austen váratlanul bejelentette, hogy nyugdíjazták állásából és Bathba költöznek családostul. Jane éppen a Susan című regényét tökéletesítgette, majd egy új regényötlet is elkezdett fogalmazódni a fejében - amiből később nem lett semmi - , amely a The Watsons címet viselte. A regény befejezetlenségében minden bizonnyal édesapja halála játszott közre. A bathi költözés után soha nem tért vissza az ezt megelőző évek produktivitása. Claire Tomalin életrajz írója szerint ez Jane depressziójára utalhat, de ezzel nem minden Austen kutató ért egyet. Tomalin elmélete eléggé népszerű, miszerint Jane boldogtalan volt Bathban, ugyanakkor az is lehetséges, hogy csupán annyira fellendült a szociális élete, hogy nem nagyon maradt ideje az írásra. Ezt pontosan már nem fogjuk megtudni.
1806-ban végül a család - családfő nélkül már - elköltözött Bathból Southamptonba, ahol Frank Austennel és annak új feleségével éltek együtt. 1809-ben Jane bátyja, Edward egy sokkal kényelmesebb házat ajánlott fel édesanyjának és lánytestvéreinek Chawtonban. Bath után egy sokkal csendesebb élet következett. Chawtonban töltött évei során négy regényének a kiadását is megélte, amelyeket nagyon jól fogadott az akkori közönség. Jane 140£ bevételt szerzett az Értelem és érzelem eladásaiból, ami elhozta számára az anyagi függetlenséget. A sikere után megjelent regényeinek borítóján a szerző neve helyett az állt, hogy "Az Értelem és érzelem szerzőjétől". Jane Austen neve soha nem került rá az életében kiadott regényeinek borítójára. A Büszkeség és balítélet 1813. januárjában jelent meg nyomtatásban, és a kiadási jogaiért Jane £110 kapott Egertontól. Elképesztő sikere lett mind a kritikusok, mind az olvasók körében - még hozzá annyira, ha jutalékot kapott volna az eladásokból, akkor akár £475 is hazavihetett volna, vagyis kétszeresét apja évi keresetének. Még ugyanabban az évben megjelent a regény második kiadása is. 1814. májusában Egerton A Mansfield kastélyt is megjelentette, ami ugyan a kritikusok tetszését kevésbé nyerte el, de ez nem tántorította el olvasóit. Hat hónap alatt elkapkodták az összes példányt, és Jane ezen a regényén jóval többet keresett, mint bármelyiken.
1815. -ben Jane kiadót váltott, méghozzá a sokkal népszerűbb John Murray-hez pártolt át, aki 1815. decemberében megjelentette Austen negyedik regényét, az Emmát, valamint 1816. februárjában A Mansfield kastély második kiadását. Amíg Murray a kiadásra készítette fel az Emma kéziratát, Jane egy új írásba kezdett, ami a The Elliots címet viselte - mi ma Meggyőző érvekként ismerjük, valamint Henry Austen ezalatt az idő alatt visszavásárolta Crosbytól a Susan című regény kiadásának jogait. Ám ezeknek kiadását már nem élhette meg, ugyanis betegsége, az akkoriban ismeretlen Addison-kór egyre inkább elhatalmasodott rajta, majd 1817. nyarán elhunyt. [2.]
Jane Austen - TOP 6 avagy én és Miss Austen
Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.
Jane Austen regényeit kamaszkoromban kezdtem felfedezni, és az évek múlásával nemcsak hogy egyre jobban értékelem regényeit, hanem más-más rétegeket is meglátok bennük, amik előtte nem annyira tűntek fel. Kezdetben csupán könnyed romantikus regényeket láttam bennük, amik olyan szívdobogtatóan képesek megidézni a régimódi romantikát. Aztán egyre többször kezdtem meglátni a humort az írásaiban, majd a társadalomkritikai vonal is egyre inkább előtérbe került nálam, mint olvasónál. Gondoljunk csak Mrs. Bennet első pillantásra idegesítőnek tűnő alakjára, akinek a karakterében számos komikus elemet is felfedezhetünk. Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk Benneték helyzetébe, hamar rájöhetünk, hogy Mrs. Bennet férjvadászatának sikerén valóban a család, a lányai megélhetése múlott. A férjfogás nem csak romantikus ábránd az austeni világban: a nő biztos hátterét jelenti hátralevő éveiben. A vénlányok ugyanis édesapjuk halála után a férfirokonok kényének, kedvének vannak kiszolgáltatva. Nem örökölhettek, nem rendelkezhettek saját vagyonnal. Ha jóindulatú rokon gyámsága alá került, akkor persze nem volt aggódni való, de ugyan ki garantálhatta ezt a sorsot és meddig?
Szeretem Austen regényeinek rétegeit, amiket nem feltétlenül kell lefejtenünk ahhoz, hogy élvezhető írásokat olvashassunk. A könnyed kikapcsolódást kereső olvasó ugyanúgy megtalálja számításait az írásaiban, mint az, aki a komolyabb tartalmakat is szereti az olvasmányaiban. Persze, utóbbi esetben érteni kell az iróniát és nem árt kicsit a sorok mögé is nézni.
Szeretem a regényeiben azt is, ahogy felépíti a karaktereket. Hogy olvasás után is gondolkodhatok egy-egy szereplő tettén vagy rá szabott sorsán; hogy a regény többféleképpen is engedi megítélni alakjait, nem skatulyázza be őket, és akár egy újraolvasáskor is újraértelmezhetem bármelyiket magamban.
A saját személyes Austen toplistám pont ezért eléggé változó egyébként, egy-egy regényének újraolvasása képes változtatni a sorrenden, szóval ez tényleg nem egy kőbe vésett lista részemről - a könyvek címein levő linkek az általam írt bejegyzésekhez vezetnek. A Lady Susant nem olvastam egyedül a megjelent regényei közül, de most már ő is egyszer csak sorra fog kerülni hamarosan.
#1. Értelem és érzelem - igazából nagyon szoros versenyben áll a Büszkeség és balítélettel, de mivel ezt olvastam legutoljára, ezért most perpillanat ő a legkedvesebb Austen regényem. A regény egyfajta vitairat, amely azt a kérdést boncolgatja,
hogy vajon melyik hozzáállás a helyesebb, illetve a kifizetődőbb?
Marianne szenvedélyessége vagy Elinor hűvössége?
#2. Büszkeség és balítélet - Lizzy Bennet és Mr. Darcy történetét olvastam eddig talán a legtöbbször, és igazából ez volt az a könyv, ami legelőször megdobogtatta a szívemet, és elérte, hogy szakítsak akkori fikítv szerelmemmel, Anyeginnel, hogy ezután Mr. Darcy után epekedjek.
#3. A Mansfield kastély - igen, tudom, hogy ez most sok Austen olvasónak lehet meglepő, hiszen manapság talán ez a legnépszerűtlenebb regénye mindközül. Pedig szerintem zseniális paródiája a romantikus regényeknek. Azt hiszem ez volt az az Austen könyv, amin a legtöbbet nevettem.
#4. Meggyőző érvek - Austen kései regényén érződik valami meghatározhatatlan sötétebb, komorabb tónus. Mindezek ellenére mégis pozitív kicsengésű marad. Ebben a regényében igencsak nyíltan és kritikusan szemléli a kor embereinek családi életét valamint házasulási szokásait.
#5. Emma - kicsit túlírtnak éreztem anno, ezért is került a lista aljára. Az első fele nem igazán tetszett, de amint megjelent a színen Mrs. Elton, aki kicsit megkavarta az állóvizet, utána már egy igazán vicces és szórakoztató történet kerekedett ki belőle.
#6. A klastrom titka - igazából vicces könyv, és imádom a folyton kiszólogató narrátorát is. Viszont biztos vagyok benne, hogy az Austen által elrejtett utalásoknak a felét se értem, és így egy csomó poén se esik le. Kicsit olyan érzés, mint egy belsős viccet hallani úgy, hogy nem vagy benne a körben. De ettől függetlenül ezt is zseniális regénynek tartom, csak ha már sorrendet kell állítanom Austen regényeit tekintve, akkor mégis csak ő kerülne az utolsó helyre.
Mit vegyünk egy Jane Austen rajongónak? - Ajándéktippek
Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli.
Mivel Jane Austen és regényeinek alakjai széles körben ismertek és kedveltek, ezért ha van olyan barátunk, családtagunk, aki odáig meg vissza van a műveiért - vagy a filmes feldolgozásaiért - , akkor szinte biztos vagyok benne, hogy sikerülhet igazán eredeti ajándékkal meglepni őt. Meg persze magunkat is, ha mi is ezt a tábort erősítjük. A teljesség igénye nélkül, pár mostanában talált vagy régóta áhított - esetleg általam birtokolt dolgot - gyűjtöttem most össze. Elsősorban persze külföldi cuccokról lenne szó, mert sajnos valamiért idehaza még mindig nem járunk olyan cipőben, hogy az irodalmi fandom dolgok beszerezhetőek legyenek. Talán egyszer.
A Bookdepository-n például számos különleges vagy éppen gyűjtői kiadványból válogathatunk. Regényei rengetegfajta borítóval jelentek meg, így tényleg mindenki megtalálhatja a saját ízlésének és pénztárcájának megfelelő Austen regény angol kiadását, sőt akár omnibusz kiadást is könnyedén beszerezhetünk elképesztő kidolgozással és nyálcsorgató borítóval.
 |
| kép forrása: ITT |
De ha az illető nem olvas angolul, akkor ezt régebbi magyar kiadásokkal is megtehetjük. Magamból kiindulva én legalábbis nem esnék kétségbe, (sőt) ha egy általam szeretett regénynek egy patinásabb kiadását is birtokolnám. Nekem például az Austen regények 1978-as kiadása is a polcomon van, amik a védőborító alatt gyönyörű vászonkötéssel rendelkeznek és egy-egy sziluett ékesíti a borítójukat. (lásd a fentebb levő, általam készített fényképen)
A Büszkeség és balítéletnek számos átirata is született, idehaza talán a Büszkeség és balítélet meg a zombik keltette a legnagyobb visszhangot. De a Bookdepository-n vagy az Amazonon még számos más átirat is elérhető: egy rajongót pedig biztosan érdekelhet kedvenc történetének újragondolása. Különösen, ha az például olyan magas cukiságfaktorral történik, mint a tengerimalacok. Egyik Austen fan barátnőm például egészen odáig volt, mikor ezzel leptem meg őt egyik karácsonykor.
Ha az illető sütni is szeret, akkor egy Jane Austen inspirálta tésztavágó szintén egy szuper ajándék lehet. Kár, hogy idehaza nem igazán látni ilyesmit, én az etsy-n találtam rá a megfelelőre, de gondolom, ebayen is megtalálható. Az Etsy oldalán maradva számos csodaszépséges ékszert, sálat és egyéb kiegészítőt is találhatunk, a variációk száma tényleg végtelen. Néhányat bizonyára egy hazai ügyes kézművessel is el tudunk készíttetni, talán még árban sem lenne annyira vészes. Hazai kézművesek ügyében érdemes a Meska.hu oldalán keresgélni, sokan vállalnak egyéni megrendeléseket is.
Külföldön még Jane Austen tematikájú teacsomagokat is találhatunk, de szerintem ezt a dolgot még magunk is meg tudjuk oldani egy kis leleményességgel, ha veszünk teaszaküzletben jó minőségű szálas teát, és hozzá megalkotjuk a saját Jane Austen fantázianevünket, majd ebből elkészítjük a tea csomagolását. Ha mégis a filteres teánál maradnánk, akkor is lehet ötletesen csomagolni, és a filteren lógó vacakság helyett idézeteket érdemes ragasztani egy-egy Jane Austen könyvből. Egyik barátnőmnek ilyet csináltam egyszer karácsonyra, ennek is nagy sikere volt.
 |
| Ilyesmit is rendelhetünk külföldi oldalakról. Ezt például innen. |
De persze az általam felsoroltakon kívül is rengeteg ötletes lehetőség van, ezek tényleg csupán gyorsan kiragadott példák az óriási választékból. Egy biztos, Jane Austen rajongó esetében képtelenség azt mondani, hogy "nincs ötletem, mit vegyek neki".
[1.] forrás: https://janeaustensworld.wordpress.com/tag/jane-austens-birthday/
[2.] forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen + Claire Tomalin: Jane Austen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése