Csodálatos hónap volt számomra az október a napsütésével, a színeivel. És oké, tudom, hogy most ez elég szélsőségesen meleg volt, legtöbbször elmaradt a csípős reggel és az igazán hűvös éjszaka, de most valahogy ezt sem bántam. ellenben sikerült megfáznom most már másodjára Komolyan mondom, ajándék volt ez nekem - egyfajta kiengesztelődés a számomra borzalmas és kibírhatatlan meleg nyár után. Bárcsak egész évben október lehetne!
Az őszi terveimmel eddig viszonylag jól haladok - már ami a nem könyves szekciót illeti. A ködös reggeli séta és a sálkötés az, ami hátravan, a többi pont viszont többé-kevésbé teljesítettnek tekinthető. Persze, az arborétumi séták és a fotózás az például egy elég folyamatos tevékenység még mindig, és amíg tart a jó idő és van egy nyugodt hétvégénk, addig továbbra is megyünk. A könyves terveimmel már kevésbé állok jól, hiszen csak Elena Ferrante könyvét sikerült elolvasnom eddig, bár még hátravan egy hónap ebből a csodálatos őszből, szóval még bármi előfordulhat. Most például eléggé érik bennem Az essexi kígyó elolvasása - a jó múltkor például erről álmodtam. Veletek szokott ilyen lenni?
Egyébként a blogot tekintve egy viszonylag akítv hónapot zárok magamhoz képest, hiszen októberben nyolc bejegyzés született, és ezzel ez lett a harmadik legaktívabb hónapom az évben. Írtam E. M. Forster regényéről, a Szoba kilátással címűről, ami elképesztő módon tetszett, pedig eléggé tartottam tőle, hogy esetleg én is unalmasnak fogom találni, ahogy sokan mások. De szerencsére nem így lett, sőt gondolkodom is picit azon, hogy lehet, új kedvencet is avatok a személyében. Elolvastam Adrian Mole titkos naplóját is, ami hihetetlenül vicces és mégis komoly volt, lehet, hogy a sorozat többi részét is be fogom szerezni. Egyébként olykor sokkolódtam, hogy a fiatalabbak számára kevésbé egyáltalán nem ismerős Adrian Mole neve. Mármint persze, változnak az idők meg minden, csak furcsa azzal a ténnyel szembesülni, amikor az ember már tényleg használhat olyan kifejezéseket, hogy "az én időmben..." és hasonlók. Egy újraolvasás is becsúszott októberben, bár egyelőre nem az előre eltervezett Üvöltő szelekről van szó vagy egy bizonytalan című Charlotte Bronte könyvről, hanem a Harry Potter sorozat második részéről, ami egy kis lelki wellnesst nyújtott az átmenetileg összekócolódott lelkemnek. Csodák csodájára, mire a végére értem, már minden kisimult bennem. Szerintem receptre kéne írni vagy ilyesmi. Liane Moriarty könyve következett ezután a sorban, ami elképesztő módon magával ragadott, alig huszonnégy óra alatt elolvastam - ami az én átlag olvasási tempómat tekintve elég nagy szám. A belőle készült sorozatot is megnéztem már, és hasonló módon zseniális. Muszáj lesz jobban megismerkednem az írónő többi könyvével. Paula McLainnel kapcsolatban viszont arra a megállapításra jutottam, hogy a regényei számomra felejtősek lesznek a jövőben. Ismét csak egy langyos olvasmányélménnyel gazdagodtam általa, szóval most már tényleg levonhatom azt a következtetést, hogy nem nekem ír. Ami elég nagy kár, mert az ötleteit egyébként mindig szupernek tartottam.
Beszerzések terén most nem tudok miről beszámolni, ugyanis egyetlen egy könyvet sem vettem. Nem azért, mert nem lett volna mit (nyilván, ilyenkor lett volna hosszabb az ember listája), hanem a házfelújítás most fontosabb volt. Viszont a novemberi megjelenések közül A tél jegyeseinek folytatását semmi pénzért nem fogom kihagyni, szóval már csak pár napot kell kibírni az ismételt rajongásig!
És akkor kezdődhet a november, az utolsó őszi hónap. Remélem, hogy legalább ennyire szuper és gyönyörű lesz, mint az október volt. Viszont furcsa belegondolni, hogy már e hónap végén elkezdhetjük a készülődést és a hangolódást a karácsonyra. Úgy elröppent most ez az év.
A többiek napsütéses októbere:
6 megjegyzés:
Úgy látom, most többeknél előkerültek a Harry Potter kötetek, annyira jó érzés, hogy van egy könyv, amit ilyen sokunknak nyúlt lelkitámaszt, egy kuckót. :)
Én is egyik nap megálltam a naptár előtt, hogy oké, hogy tudom hogy november van, de már tényleg itt van mindjárt az év vége?
Igen, én is mindig ezt érzem, hogy olyan jó, ha sokat jelent ennyi embernek egy könyv :)
Még a Legendás állatok 2. részét is elmondhatatlanul várom már.
Ne is mondd, én kábé ma szembesültem ezzel a ténnyel.. és úgy érzem, hogy az idei terveim közül kábé még semmit se csináltam meg :D
Érdekes tényleg hogy most mindenkinél HP időszak van (megint) mi a filmeket újráztuk a szabi alatt, készülve a Legendás állatok 2 premierre, közben nézegetem a gyönyörű új albumokat (Legendás állatok illusztrált + a kiállításos könyvek) és teljesen elmerültem :) felmerült bennem is hogy folytatni kéne az újraolvasást a negyediktől (az első hármat illusztráltban újráztam) de még nem vettem rá magam, annyi a friss olvasnivaló :D
Erre ma reggel a buszon mellettem egy fiatal srác pont a Bölcsek kövét olvasta :D micsoda jeleket kapok :D
Igen, az őszi-téli időszak fokozott HP kontentet hoz magával általában is, de most idén tényleg különösen :) Ami tök jó! Biztos szerepe van ennek a jubilálásnak meg a filmnek is.
Ha engem kérdezel, ezt tényleg jelnek kell tekinteni :)) Nálam néha van olyan is, hogy csak egy-egy kötetre csábulok el ;) Szóval.... :)
Ó, meg most hogy eszembe juttattad, hihetetlenül várom a jövő őszt, hogy megjelenjen a negyedik rész is illusztráltban! (remélem, meg fog. :) Meg remélem, Jim Kay kitart a sorozat végéig :) )
A HP újraolvasást nekem az ötödik kötettől kéne folytatni, két éve az első négy részt már újráztam. A filmeket pedig nemrég néztem újra.
Tényleg gyönyörű volt az október! Én régen nem szerettem az őszt, de most már kezd a kedvenc hónapommá válni.
Két évvel ezelőtt én is így csináltam, hogy hosszabb kihagyás után folytattam az újraolvasást. Szóval, hajrá! :))
Örülök, hogy te is szépnek találtad az októbert :)) legalább ilyen szép novembert :))
Megjegyzés küldése