Pages

Vissza az iskolapadba! - Tematikus könyvajánló [Témázás]

2021. szeptember 27., hétfő


 

Szeptember közeledtével még engem is megérint olykor a sulis nosztalgia. Tudjátok, amikor örömmel átlapoztam a vadiúj tankönyveimet, őszinte lelkesedéssel vegyes izgalommal jártam utána, hogy idén miket fogok tanulni (nyugi, azért évközben normális gyerekhez méltóan a lelkesedésem is megcsappant bizonyos tárgyaknál, témaköröknél) . Szerettem becsomagolni a füzeteimet, könyveimet, gondosan kiválasztani a mintás névcímkéket, hogy melyik könyvre melyik kerüljön. Szerettem a pedánsan megtisztított tolltartómat, amiben augusztus utolsó hetére már rendben betéve, kihegyezve sorakoztak a ceruzáim és az összes tollamnak megvolt a kupakja. Szerettem ezt a várakozást. A lehetőségeket, amiket az új tanév rejtett.

Meg persze alapvetően szerettem a barátaimmal találkozni ott a suliban. Nyári szünetben - főleg általános iskolásként - sokszor elvesztettük a kapcsolatot arra a pár hónapra, hiszen nagyszülőzött, nyaralt mindenki, internet vagy mobiltelefon pedig akkor még nem nagyon volt kéznél, maximum a vezetékes telefon. Szóval az iskola mindig újra behozta az ember életébe a barátokat is, a nagyobb társaságokat. 

Aztán ahogy kamaszodott az ember, mintha minden nehezebben ment volna. A tanulás is meg persze a beilleszkedés is. Nem mintha nem lettek volna barátaim, de - sok kortársamhoz hasonlóan - nehezen találtam meg a helyem a gimiben. Úgy tűnik, legtöbbünknek a középiskolával akadnak nehézségei - jó lett volna olyan idősen tudni, hogy sokan küzdenek hasonló vagy éppen még nagyobb gondokkal. 


Ezek a vegyes érzések jutnak eszembe, ha az iskolára gondolok. És igazából ezt tükrözve állítottam össze most a Témázás keretében az iskolában játszódó történeteknek a listáját. Hiszen rengeteg, de tényleg rengeteg regény elérhető már, ami az iskoláslétet ilyen vagy éppen olyan szempontból közelíti meg. Vannak kegyetlenebbek és vannak egészen aranyos történetek is. Ám bármilyen is legyen a történet alaphangulata, az azért kivétel nélkül mindegyikben megegyezik, hogy a főszereplők próbálnak vagy legalábbis szeretnének beilleszkedni a sulis társadalomba. Kivülállónak érzik magukat ilyen-olyan szempontból, amin aztán vagy segít valami fordulat vagy nem. Ezért szeretek én tulajdonképpen iskolás történeteket elővenni olykor. Hogy újra átéljem ezt a kívülállóságot, de most már abban a tudatban, hogy nem vagyok/voltam ezzel egyedül. 

A válogatásomban igyekeztem minél vegyesebb hangulatúbb regényeket hozni, és olyanokat, amik a szokásosnál jobban megérintettek bizonyos szempontból. A Harry Potter köteteket most direkt kihagytam a felsorolásból - pedig hát nyilván azoknak is itt lenne a helye, ez egyértelmű! 

Meg persze annyi minden szuper könyv idekívánkozna még (L. M. Montgomery Anne Shirley-je, Jean Webster Judy Abbottja), akik miatt őszintén fáj a szívem, hogy nem szerepelnek a listámban, de őket olyan sokszor szoktam említeni egyébként is. Most inkább szerettem volna általam kevésbé emlegetett, ám mégis kedvelt könyveket beválogatni.


David Nicholls:  A nagy kvízválasztó 

 

Milyen a suli?

Egy kissé középszerű brit egyetem. Nem Oxford, nem is Cambridge. De azért itt is megtalálhatod a saját kis klikkedet vagy kedvenc délutáni elfoglaltságodat: csatlakozhatsz a tollaslabda klubhoz, focizhatsz, tagja lehetsz a drámakörnek vagy éppen becsatlakozhatsz a kevésbé népszerű egyetemi kvíz csapatába. Vagy csak bulizhatsz reggeltől estig.  Azonban a lakótársaid házi sör businessébe inkább ne szállj be, nem hiszem, hogy annyira jövedelmező lenne a kukában erjesztett kenyér leve.

Ki a legjobb barátod?

Brian, aki egy munkás család sarjaként került be az egyetemre angol irodalom szakra. Sok mindent vár ettől a helytől (ahogy talán te is). Például szeretne szuperművelt lenni, hogy gond nélkül használhasson a társalgásban olyan szavakat, mint: szolipszista, redundáns vagy utilitarizmus. Kissé túlgondolja az életet, mindig kínos helyzetbe kerül, sose azt mondja amit kéne és sose akkor, amikor kéne, de alapvetően egy jószándékú, szerethető figura.


Itt írtam róla bővebben: LINK

(plusz hamarosan  - hahaha - érkezik az újraolvasás utáni posztom is hozzá)

 

 


Gévai Csilla: Lídia, 16

Milyen a suli?

Egy átlagos magyar gimi, amilyenbe talán te is jártál. Pont olyan, ami szuperül visszaidézi a leckeírás körüli nyűgöket, a barátnős beszélgetéseket, az utálatos vasárnap délutánokat és a jövőre készüléseket. 


Ki a legjobb barátod?

Lídia az a fajta tinilány, akit nem csupán a hormonjai irányítanak. Ő nem a szerelmi életéről fog neked órákat csacsogni. Olyan dolgokról is bátran beszélgethetsz vele, mint a művészetek, a vallásfilozófia vagy éppen önmagunk megtalálása. Nagyon vicces, jó humorú lány, akivel élmény együtt lenni. Kicsit fura persze, hogy egy halott festőbe van beleszerelmesedve, de mindenkinek megvannak a maga érdekességei, nemde?


Itt írtam róla bővebben: LINK


 

 


Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

 

Milyen a suli?

Egy modern amerikai középiskola bulikkal, kirándulásokkal na meg utálatos tesiórákkal. Bár az az igazság, hogy otthon több időt fogsz tölteni, mint a suliban. Egy igazi otthonos családifészek vár téged, ahova tényleg jó hazatérni a suli után.

 

Ki a legjobb barátod? 

Lara Jean Covey, ez a kissé visszahúzódó, félénk lány, aki szívesebben sütöget otthon, mintsem bulikről bulikra járjon. Aztán az élet úgy hozza, hogy kamukapcsolatba kezd Peter Kawinskyvel, és picit kinyílik számára a gimis élet másik oldala is. 

 

Itt írtam róla bővebben:  LINK

 

Sarah Pinborough: 13 perc

Milyen a suli?
Erre a gimire határozottan nem a kedves nosztalgiával fogsz visszagondolni. Kiközösítések befeketetítések, klikkesedések na és persze óriási becsapások jellemzik itt a kapcsolatokat, ami végül valami nagyon sötét, nagyon csúnya dologhoz vezet.

Ki a legjobb barátod?
Hát itt nincs olyan. Senki se szimpatikus, mindenki csinál valami megbocsáthatalan dolgot a másikkal. Innen csak menekülni lehet. 

Itt írtam róla bővebben: LINK

 

 

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

 

Milyen a suli?

Elkezdődött a gimi, minden és mindenki idegen. Az újrakezdés félelmetes, még akkor is, ha olyan remek könyveket ajánló tanárra lelsz, mint Bill. És vigyázz, mert újdonsült barátaid bármennyire is jófejek, sok hülyeségbe is belevihetnek, amikre előtte nem is gondoltál.

 

Ki a legjobb barátod?

Charlie, ez a tizenöt éves kamaszsrác, aki folyton csak kívülállónak érzi magát. Egy nagyon érzékeny, mások problémái iránt fogékony fiú ő, aki kedvességgel és humorral fordul az őt körülvevő világ felé. Kicsit sokat sír, de ha jobban megismered őt, rájössz, hogy miért. 


Itt írtam róla bővebben: LINK



Jodi Picoult: Tizenkilenc perc 

 

Milyen a suli?

Maga a pokol. Legalábbis egyesek számára. Kiket már az első tanítási napjukon kipécéztek bizonyos sulitársak, és éveken át az állandó szekálásuk célpontjai lesznek. Akiket folyton nevetség tárgyává tesznek, megaláznak, akiknek napról napra gyomorideggel kell bemenni a suliba. És aztán az iskola szó szerint pokollá válik 19 percen át, amikor az egyik bántalmazott végül egy nap fegyverrel jön az iskolába, és vérfürdőt rendez az intézményben.

 

Ki a legjobb barátod?

Azt hiszem itt sincs ilyesmid. Ott állsz a bántalmazottak és a bántalmazók között. Mindkét tábornak hallod a hangját, meghallgatod a történetüket, és végig azon gondolkodsz, vajon mi vezethetett idáig, hol lehetett volna ezt az egészet megállítani. 

 

Itt írtam róla bővebben:  LINK


Ánya kísértete


Milyen a suli?

Egy átlagos amerikai suli, ahol mindenki a beilleszkedésre, a betagozódásra koncentrál. Még a népszerűnek számító sulitársak is. A tanórára megtanulandó anyag mellett mindenki kisebb-nagyobb problémákkal küzd, de a fő kérdés mindenki számára az, hogy vajon sikerül-e beilleszkedni valahova.

Ki a legjobb barátod?

Ánya, aki egy orosz bevándorló család gyermeke. Szeretne nagyon beilleszkedni nem csupán a suliba, hanem magába az országba is, ahova még kisgyermekként került. Szeretné hátrahagyni orosz gyökereit, hogy ne különbözzön iskolatársaitól, és csak egy amerikai tinit lássanak benne. És persze emellett szerelmes a suli ügyeletes szépfiújába is, de a közeledéshez gyűjtenie kell a bátorságot na meg az önbizalmat is. 


Itt írtam róla bővebben: LINK




Less be a többiekhez is, még több szuper könyvért ebben a témakörben!

PuPilla

Theodora

Sister

Larawyn

Kata

Petra

Andi

5 megjegyzés:

theodora írta...

Nagyon tetszett, ahogy felépítetted a bejegyzést és az ajánlókat!
Az iskolakezdésben én is ugyanezeket vártam: az új írószereket és a rég látott barátokat.
A nagy kvízválasztó nálam is az újraolvasandók listáján van, most kaptam egy új löketet, hogy tényleg sorra kerítsem!

Sister írta...

Milyen érdekes, hogy a beilleszkedéssel ilyen sokunknak akadt gondja - nekem ez főleg az általánosban volt sarkalatosabb, amikor felső tagozatos lettem. Az egy nehéz időszak volt, de mostanra azt a korszakot is más színben látom. A gimit viszont sokkal jobban szerettem, és naná, hogy a nyelvórákat imádtam a legjobban. Még a latin órákra is olyan nosztalgiával tekintek vissza, pedig nem volt mindig mókás. :D

Nagyon frappáns és ötletes lett ez a poszt, csatlakozom Dórihoz! :) Lara Jean nálam is nagy kedvenc lett, és hát Judy Abbotot is neked köszönhetem. ♥ A többi kötetről is nagyon kedvcsináló lett ez a pár soros ajánló, én is élvezettel olvastam! :)

Heloise írta...

@theodora: Hajrá a David Nicholls regénnyel, nekem iszonyatosan nagy szórakozást nyújtott. :) Remélem, most jobban fog tetszeni :)

@Sister: Nekem az egyetem volt aztán ilyen, mármint amire tényleg jószívvel gondolom vissza - meg persze az általános sulit is nagyon szerettem, de a gimi... nekem az valahogy nagyon nem. Kicsit elveszettnek éreztem magam ott.

Judy Abbott és Lara Jean <3

PuPilla írta...

Ó, Judy Abbottot hogy felejthettem el?! :O :)
Nekem is nagyon tetszett a posztod, tök jól felépítetted, és örülök, hogy végül nem mindenkié szólt ugyanazokról a könyvekről, annyi minden más is előkerült, félig ismerősek, ismeretlenek is! :)
A sulis hangulat az elején nálam is stimmelt, és hát igen, milyen fura visszagondolni, hogy bizony a sulikezdés kellett ahhoz is, hogy újra szocializálódni tudjunk, a barátainkkal tudjunk lenni, megtudjuk, kivel mi történt, mert bizony elválasztott mindenkit nyáron a tér meg az idő, és nem volt net, hogy ott tartsuk a kapcsolatot.
A beilleszkedéssel nekem nem akadt gondom, úgy érzem, vártam az új közösségeket mindig, egyfajta - számomra is furcsa - arroganciával mentem neki a kezdeteknek. :D ... Aztán mindig sikerült társaságot találni.

Heloise írta...

@PuPilla: aww, köszönöm szépen! Igen, annyira szuper volt nekem is újdonságokra bukkanni másoknál.
Irigyellek egyébként, hogy anno vártad az új közösségeket - ezek anno engem mindig félelemmel töltöttek el, de igazából nem is tudom miért. Nem kellett volna, ma már tudom.

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS