Csökkentsd a várólistádat 2019! | Számvetés

Bebuktam. Nincs mit szépíteni. 

Pedig jó könyvek kerültek be a listámba. Annak ellenére, hogy nem sikerült, én még mindig amondó vagyok, hogy szuper lista volt ez. Mindenre gondoltam. Min-den-re. Csak éppen arra nem, hogy a figyelmem aztán teljesen másfelé fog engem vinni. Pedig áprilisig teljesen jó voltam, vitt a lendület meg minden, a felét el is olvastam addigra. Aztán nem tudom, mi történt, de mindig jött valami más, valami aktuálisan sokkal érdekesebb. A kimaradt könyvek mindig ott voltak az agyam hátsó traktusában, hogy majd onnan választok következő olvasmányt, de aztán olyan szeptember-október környékén elengedtem a dolgot. Nem azért, mert ott már lehetetlennek tűnt a dolog, de úgy voltam vele, ha eddig nem választottam további könyveket a listámról, akkor ezután már ne görcsöljek ezen. 

A felét, azaz hat könyvet mégis csak sikerült azért elolvasnom a fő listámról, és ez azért egészen jó arány. Sok közülük tényleg hosszú évek óta halogatott könyv volt mint a Shirley, és tényleg nagyon örülök, hogy ennyivel is sikerült tudatosan csökkentenem az el nem olvasott könyveim számát. Lássuk hát sorrendben, miket is sikerült végül elolvasni:

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc - ez egy nagyon erős Picoult regény volt véleményem szerint. Az elolvasása után nagyon sokáig járt a fejemben Peter története, illetve az, hogy mennyire nincs megfelelő stratégia kidolgozva az iskolai bántalmazások kezelésére. Nagyon fontos könyv, nagyon fontos témával. Jó szívvel tudom ajánlani!

V. E. Schwab: Gyülekező árnyak - az első részét a trilógiának nagyon szerettem, de ez a folytatás eléggé mellément. Vagy csak én változtam közben, nem tudom. Mindenesetre ez egy teljesen funkciótlan és felesleges szócséplés volt, ami sehova se vitte a történetet. Kicsit dühösen fejeztem be ezt a regényt. A lezárásnak nem tudom, adjak-e esélyt, ebben a kérdésben még mindig tanácstalan vagyok.

Anita Diamant: A vörös sátor - Erről a könyvről végül azért nem írtam, mert az az igazság, hogy olyan dolgok miatt nem tetszett, amik egyáltalán nem kérhetőek számon ezen a történeten, és ezért én magamat valamint a vele kapcsolatos érzéseimet abszolút igazságtalannak éreztem. Dühített a gyermekházasságnak a gondolata is, illetve hogy egy alig tizennégy éves lány azt várja türelmetlenül, hogy mikor élhet a férjével végre házaséletet. És tudom, tudom: ez a bibliai korban teljesen normális és megszokott, sőt hétköznapi dolog, de én mint XXI. századi nő egyszerűen rosszul voltam ettől annak ellenére is, hogy az eszemmel tudtam, hogy ez nem a regény hibája. Képtelen voltam összeegyeztetni az én világnézetemet és gondolkodásomat a kor világával, és emiatt értékelni sem tudtam azokat az elemeket, amiket értékelnem kellett volna benne. Igazán sajnálom, hogy így sikerült ez a találkozás, pedig rettentően vártam rá. 

Bagdy Emőke - Kádár Annamária - Pál Ferenc: Bízz magadban - erről meg azért nem írtam, mert a szülésem környékén olvastam ki, aztán a poszt meg elmaradt, érthető okokból. Nem volt rossz kötet emlékeim szerint, de igazából nem is fogott meg. Az írásoknak több mint a fele érdektelen volt számomra, vagy a témája vagy a stílusa miatt. Pál Ferenc és Kádár Annamária írása volt az, ami a hátán vitte a kötetet számomra. Azokért viszont megérte elolvasni. 

Charlotte Bronte: Shirley - Hol van az a lány.... akit Shirley-nek hívnak. A Shirley már kábé egyetem óta előttem álló mumus volt, és azt kell mondanom, hogy nem lettem sokkal több az elolvasásával. Voltak érdekes részei ugyan, de alapvetően egy rettentően túlírt könyvről beszélünk, aminek a vége totál csalódás volt. 

Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap - Hosseini könyve ismét csak nagyon falhoz vágott, emlékszem, hogy napokig nem tértem magamhoz az olvasása után, valamint olvasás közben is teljesen letaglózott ez a világ, ahol nők ilyen körülmények között élnek, és nem érnek többet mint egy egyszerű tárgy. Húsba vágó és elképesztő történet ez két nőről és a kettőjük között kialakuló barátságról. Ha valaki egy megrendítő könyvet szeretne olvasni, akkor Hosseini könyvét ne hagyja ki.  

Összességében azt kell mondanom, hogy megérte ismét részt venni ezen a kihíváson. Mert bár nem volt mind kiemelkedő élmény számomra, de amik végül azok lettek, értük igazán kár lett volna, ha még további sok évig tologattam volna magam előtt. Jövőre is indulok Lobo kihívásán, ez nem is kérdés. 

Akit szintén érdekel egy ilyen várólista csökkentős kihívás, az látogasson el az Olvasónaplóra, ahol minden részletet meg lehet tudni róla. Még éjfélig van idő összeállítani a listát 2020-ra! Hajrá mindenkinek!