2019 egy igazán mozgalmas év volt minden szempontból. És persze csodálatos. Nem hittem volna, hogy a körülmények ellenére ennyire itt tudok lenni ezen a felületen, illetve hogy az olvasás ilyen mértékben az életem része marad. Ennél jobb évem nem is lehetett volna, én azt mondom. Azt hiszem ilyesmit már régen írtam le, de összességében mindennel nagyon elégedett vagyok. Oké, meg részleteiben is.
A januárt elég erős olvasmányokkal indítottam, zsinórban három elképesztően szuper és letaglózó könyvvel találkoztam: Dabos sorozatának a második része, Hosseini könyve majd Thi Bui képregényes memoárja mind-mind felejthetetlen élményekként maradtak meg bennem. Persze, aztán jöttek gyengébb olvasmányok is: Charlotte Bronte merőben túlírt Shirley-je majd Leiner Laura mélyrepülésbe fogott sorozata vagy az érthetetlen-miért-kellett-megírni Gyülekező árnyak szintén egy kupacban érkeztek - és hát ez a tendencia nagyjából jól is jellemezte az egész évemet: a fantasztikus illetve a langyos élmények kissé tömbösítve voltak. Az évemet ezért vegyes felvágottnak is érzem. Mármint az olvasmányok élvezeti értéke szempontjából. Talán nálam tényleg ez az ötven könyv per év az ominózus élvezeti határ. Ha ezt átlépem, mintha az olvasott könyveim is vegyesre sikerülnének. Mármint összességében.
2019-ben végül 58 könyvet sikerült elolvasnom, és azért így is találkoztam elképesztő könyvekkel még január után is: Lucy Strange könyvei, Michelle Obama memoárja, Tommy Orange Sehonnaija, Jeanette Winterson vagy a Locke & Key világa... mind-mind olyan olvasmányok, amik hozzám tettek valamit. Valami jót, valami fontosat.
Térjünk is rá a részletekre, némi szexi diagramok és egyebek társaságában.
2019. könyves statisztikája
Szóval, 58 könyv került végül elolvasásra nálam, ami azért is nagy szó, mert ekkora mennyiséget már sok-sok éve nem produkáltam. Általában a Goodreadsen megjelölt évi ötven könyv az, amit nagyjából szeretnék elérni, és ez plusz-mínusz egy-két könyvvel szokott eltérni. Nem lett több szabadidőm kisgyerek mellett (sőt!), viszont megtanultam nagyon hamar, hogyan lehet a lehető legtöbbet kihozni abból a kevés időből, amit teljesen magamra fordíthatok. Nincs felesleges telefonnyomkodás, bambulás vagy jaj-mit-is-csináljak és hasonlók: ha szabad vagyok, akkor villámgyorsan rávetem magam egy könyvre, bejegyzést írok, futni megyek vagy ilyesmi. Meglepő, hogy egy órába mennyi minden beleférhet, és mennyire feltöltheti az embert.
Most is lett pár könyv, amiről végül nem született bejegyzés, mert sokszor volt, hogy óriási csúszásban voltam bejegyzés ügyileg, illetve voltak olyan könyvek is, amikről nem nagyon tudtam volna hosszan írni. Ezért most itt pótlom:
Bagdy Emőke - Kádár Annamária - Pál Ferenc: Bízz magadban
Ebből a sorozatból már korábban olvastam a Fejben dől el című kötetet, ami nagyon meggyőzött és összességében sok új ráismerést hozott számomra önmagammal kapcsolatban. Így hát nagyon lelkesen vágtam bele ebbe a kötetbe, ami a címe alapján mintha csak nekem, ennek a szorongásokkal, borzasztóan kicsi önbizalommal és még apróbb önbecsüléssel rendelkező embernek íródott volna. De sajnos ennél a kötetnél nem igazán éreztem azt, hogy megszólított volna. Kádár Annamária esszéje volt az, ami úgy dolgozta fel ezt a témát, ahogy én képzeltem előzetesen. És valóban: az ő írása tényleg hasznosnak bizonyult a számomra. A többiek más aspektusból közelítették meg a dolgot, és azok az aspektusok nem igazán nekem íródtak. Ez a kötet közel sem okozott annyi húha! pillanatot, mint a Fejben dől el, kicsit időpazarlásnak is éreztem.
Anita Diamant: A vörös sátor
A könyv, amit nagyon vártam, hogy megismerhessek. Sajnos azonban mégse sikerült egy hullámhosszra találnunk, pedig mások véleménye alapján kábé minden benne van, amiért szeretnem kellett volna. Mégsem ment. Sok olyan dolog volt benne, amin én nem tudtam túllépni, és emiatt a valódi értékeit se tudtam látni. És ezen én lepődtem meg a legjobban.
Joe Hill - Gabriel Rodriguez: Locke & Key 2. - az első részről már írtam viszonylag részletesen, ezért nem igazán éreztem szükségét írni a másodikról. A témák nagyjából ugyanazok, szépen viszi tovább a történetet. Egyre több minden kiderül a múlttal kapcsolatosan, és türelmetlenül várom, hogy a harmadik részt is elolvashassam. Majd szerintem írok egy összesítő posztot erről a történetről, ha végeztem vele. Aki még gondolkodik rajta, hogy belevágjon-e ebbe a képregénysorozatba, ne habozzon! Elképesztő minden szempontból.
2019-ben 18.250 oldalt olvastam el, ami kábé 3000 oldallal több, mint 2018-ban. A leghosszabb elolvasott könyvem a Shirley volt a maga 704 oldalával, a legrövidebb pedig Harcos Bálint: Csupaszín oroszlán című 16 oldalas gyerekkönyve. Igen, a Fiatalúrnak köszönhetően egyre több gyerekkönyv került fel az olvasmányaim közé, erről részleteiben most januárban fog érkezni egy bejegyzés most-már-aztán-tényleg. A tiptop excel táblázatom szerint 2019-ben is a 300-400 oldalas könyvek uralták az olvasmányaimat, és hát valóban ez az a hosszúság, amit a legjobban szeretek egy könyvnél. Szorosan ott vannak emögött a 400-500 oldalas olvasmányok is, úgy tűnik, most egészen jól csúsztak a féltéglákhoz hasonlatos kötetek.
A legtöbb könyvet szeptember-október környékén olvastam. Az ősz igazolhatóan jót tesz az olvasási kedvemnek. Több mélyrepülésem is volt, ez sok minden számlájára írható - gyermekágyi időszak, a Fiatalúr nagyobb aktivitása, a szokásos Nagy Nyári Olvasási Válság - de azért minden viszonylag hamar rendeződött, vagy találtam más módokat és alkalmakat az olvasásra.
Theodorának köszönhetően elmondhatom, hogy 2019. második félévétől az újraolvasás rendszeressé vált nálam, és ennek elképesztően örülök. A #haviegyujraolvasaskihivas egy egyszerű, de nagyszerű ötlet az újraolvasások ösztönzéséhez, amit eddig mindig csak halogattam, vagy csak amolyan tessék-lássék módon sikerült megvalósítani.
2019-es újraolvasásaim voltak:
És sajnos egy Harry Potter újraolvasásom se volt, de ezt majd idén pótolni fogom. A blogon most nem nagyon születtek az olvasónaplós bejegyzéseken kívül mások, de tekintve, hogy folyton elmaradásban voltam az olvasottak rögzítésével, ez nem meglepő. 2019-ben is mentek a havi összegző posztok, amiket nagyon szeretek csinálni, mert jól le tudom vele zárni a hónapokat magamban. A blog 2019-ben ünnepelte a 10. születésnapját, ennek apropójából pár speciálisabb bejegyzéssel is készültem (ITT elérhetőek), amiben az elmúlt tíz évet összegeztem ilyen-olyan szempontból. Alapvetően én nem vagyok híve a blog évenkénti ünneplésének, de a tíz év azért az egy elég szép kor, így most behoztam minden csinnadrattás elmaradást. Aztán majd tíz év múlva megint csinálok ilyesmit.
Illetve csatlakoztam a Témázós hölgyek csoportjához is, amikor is színt vallottunk arról, hogy mikor is van időnk az olvasásra. Igazán élveztem ennek a megírását, és nagyon remélem, hogy sikerült azokat megnyugtatni, akik attól félnek, hogy kisbaba mellett esetleg nem jut majd idő a könyvekre.
Az év leglátogatottabb bejegyzései lettek:
Ezt olvasom majd a nyáron (SPOILER: nem olvastam SEMMIT! :D )
Visszatérve az olvasmányaimhoz, a szuper Excel táblázatomnak köszönhetően megtudtam, hogy sok szempontból változatos kötetekhez sikerült 2019-ben jutnom.
Sokféle műfajban olvastam tavaly is, bár egyes olvasmányaimnak nem volt egyszerű a besorolása, ugyanis ez az Excel azért elég általános választási lehetőségeket ad meg. Így a legjobban közelálló műfajt választottam a kérdéses esetekben. Meg hát sok disztópia került például a Fantasy/Sci-fi metszetbe, úgyhogy néha kicsit torzított az eredmény. De alapvetően igazat beszél ez a nagyon szexi kördiagram: valóban nem nagyon mondható el rólam, hogy csak egy műfajban mozognék. Számomra továbbra is a könyv témája a lényeg, aztán, hogy ez milyen műfajban van elém tárva, már igazán mellékes.
2019-ben sokszor megtalált a család és az anyaság témája - persze a nősorsok mellett - , pedig ezt nem nagyon kerestem direktbe a könyvekben. Úgy tűnik, hogy a saját életünk rezdülései valóban visszaköszönnek valahogy a lapokról - az ember valahogy jobban kiszúrja az ilyen témákat még az olyan történetekből is, amiknek nem feltétlen ez áll a középpontjában.
2019-ben sokszor megtalált a család és az anyaság témája - persze a nősorsok mellett - , pedig ezt nem nagyon kerestem direktbe a könyvekben. Úgy tűnik, hogy a saját életünk rezdülései valóban visszaköszönnek valahogy a lapokról - az ember valahogy jobban kiszúrja az ilyen témákat még az olyan történetekből is, amiknek nem feltétlen ez áll a középpontjában.
Az olvasmányaim koreloszlására mindig is nagyon kíváncsi voltam - bár sose annyira, hogy magamtól utánanézzek. De még szerencse, hogy az Excel táblázatnak köszönhetően még erre is választ kaptam, és nagyjából egy ilyen arányban reménykedtem előzetesen is. A Young Adult és a Middle Grade valamint a gyerekirodalom nagy előfordulása nálam többek között érdeklődésből fakad, na meg a két éve halogatott, de azért a háttérben készülgető szupertitkos projektemnek is a középpontjában áll ez a korosztály - így már talán érthető, hogy miért teszik ki az olvasmányaim közel felét.
Ez a nagyon csinos kördiagram pedig azt szeretné közölni, hogy mennyire lelkes könyvtárba járó voltam 2019-ben. És ez kérem, nem is csoda, mert szuper könyvtárak vesznek körül! Az egyetemi könyvtár az óriási választékával egy kész aranybánya, ahol viszont nem igazán tudtam a tavalyi évben céltalanul bóglászgatni, ami igazán kár, mert megvan annak is a romantikája. Így az egyetemi könyvtár a céltudatosság és gyorsaság helyévé vált számomra. Viszont a kis falunkban levő könyvtár bőven kárpótolt ezért a veszteségért, mert egyszerűen lenyűgöző! Rengeteg újdonság hónapról hónapra, könyvtári macska (!!), kedves, lelkes és jófej könyvtárosok: heti látogatók lettünk ott a Fiatalúrral, és hát eddig sose sikerült onnan üres kézzel távozni. Tervben van, hogy majd írok róla egy teljes bejegyzést, mert abszolút megérdemli ez a hely.
Szóval, hát ennek köszönhetően a saját olvasatlanjaim kevésbé fogytak: de azért fogytak, bár ez leginkább a 2019-es beszerzéseimre volt jellemző.
Egyébként huszonöt könyvet szereztem be, és ebből tizenhatot el is olvastam. Ezzel az aránnyal teljesen meg vagyok békélve. Jó lett volna persze, ha még több sorra került volna, de nem gond, majd idén őket is elolvasom.
De most már térjünk rá az igazi lényegre! Mik voltak 2019. szuper könyvei számomra?
Thi Bui: The Best We Could Do
Thi Bui memoárja azt hiszem, a 2019. év egyik legfontosabb olvasmánya lett számomra. Igazi művészi képregény, zseniális koncepcióval és kivitelezéssel. És még ha saját történetünk első pillantásra nagyon távolinak is tűnik ettől, ha kicsit jobban belegondolunk, rájövünk, hogy talán ez nem is igaz. Hiszen a szülővé válás, a szülő-gyermek kapcsolat olyan egyetemes vetületeiről is beszél, amit talán mindenki megtapasztalt valamelyest.
Ha most megkérdeznétek tőlem, hogy van-e olyan könyv, amit mindenkivel elolvastatnék, hát ez lenne az.
Zseniális.
Szóval, hát ennek köszönhetően a saját olvasatlanjaim kevésbé fogytak: de azért fogytak, bár ez leginkább a 2019-es beszerzéseimre volt jellemző.
Egyébként huszonöt könyvet szereztem be, és ebből tizenhatot el is olvastam. Ezzel az aránnyal teljesen meg vagyok békélve. Jó lett volna persze, ha még több sorra került volna, de nem gond, majd idén őket is elolvasom.
De most már térjünk rá az igazi lényegre! Mik voltak 2019. szuper könyvei számomra?
2019. TOP 5 olvasmánya
Thi Bui: The Best We Could Do
Thi Bui memoárja azt hiszem, a 2019. év egyik legfontosabb olvasmánya lett számomra. Igazi művészi képregény, zseniális koncepcióval és kivitelezéssel. És még ha saját történetünk első pillantásra nagyon távolinak is tűnik ettől, ha kicsit jobban belegondolunk, rájövünk, hogy talán ez nem is igaz. Hiszen a szülővé válás, a szülő-gyermek kapcsolat olyan egyetemes vetületeiről is beszél, amit talán mindenki megtapasztalt valamelyest.
Ha most megkérdeznétek tőlem, hogy van-e olyan könyv, amit mindenkivel elolvastatnék, hát ez lenne az.
Zseniális.
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Képtelenség ezt a könyvet csak úgy letenni és továbblépni. Meggyűri az ember lelkét ez a sok kegyetlenség, ami nem hatásvadász módon van jelen, hanem a háború és a vallási fanatizmus, valamint az emberi könyörtelenség természetének okán. Ám ebben a vérrel teli sötétségben, ha felbukkan mégis valami szép, az egyezer tündöklő nap fényességével ragyogja tele a lapokat.
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Szerettem Winterson prózáját olvasni, ami valahogy úgy áradt és zubogott akárcsak Ferrante regényei. Ahogy ráléptem az első sorok ösvényére, szinte képtelenség volt onnan letérni: sodort magával ez az időszakadékokon átívelő sok érzés és gondolat. Nehéz megfogni azt, hogy mitől ennyire brutálisan jó könyv.
Talán mert kegyetlenül őszinte.
Nem is lehet más választása, hiszen ahhoz, hogy feljöjjön a mélység wintersoni feneketlen feketeségéből, szembe kell néznie mindazzal, ami idáig vezetett. Mrs. Winterson alakja a könyv minden sora fölött ott tornyosul a maga apokalipszist váró mivoltában.
Michelle Obama: Így lettem
Nem csak egy igazán inspiráló éntörténet, hanem mindemellett annyi egyetemes probléma és kérdés fogalmazódik meg könyvében, amivel így vagy úgy, de szembesül az olvasó a saját életében is. Jó volt megismerni az ő látásmódját is, illetve hogyan kezelte a dolgokat, és visszatekintve ezekre mit adtak hozzá a személyiségéhez, másokkal való kapcsolatához. Michelle története így egy lesz közülünk – nemcsak az amerikai, afroamerikai nők közül, hanem mindannyiunk közül. És azt hiszem, ez ennek a könyvnek az igazi titka, hogy képes elhitetni velünk, mi is tehetünk nagy dolgokat, ha igazán hiszünk. Magunkban, a világban. Hogy elég jók vagyunk.
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Olvastam komolyabb és nehezebb könyveket is 2019-ben, de mégis ez a middle-grade regény megérdemli nálam, hogy a dobogósok között végezzen. Lucy Strange regénye egy gyönyörű könyv a gyászról és annak feldolgozásáról. Nemcsak ezt a leírhatatlan, megszelídíthetetlen érzést mutatja be a maga teljes valójában, hanem utat is mutat, merre lehet és hogy lehet tovább botorkálni a sötétségben, hogy aztán újra fényre léphessünk. Nagyon sok mindent szerettem ebben a regényben, és igazán örülök, hogy megismertem ezt a történetet.
De persze ezeken kívül ismét csak találkoztam klassz könyvekkel, de rettentő szigorúságom okán mégse fértek bele a TOP5 listámba. Nekik csináltam a molyon egy polcot, amit azért itt is megmutatok, valamint belinkelem a részletes véleményemet hozzájuk. Ők is tényleg mind szuper könyvek, amiket csak ajánlani tudok bárkinek.
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Madeline Miller: Kirké
Joe Hill - Gabriel Rodriguez: Locke & Key
Gévai Csilla: Lídia, 16
Tommy Orange: Sehonnai
Leigh Bardugo: Six of Crows
Sarah Waters: A kis idegen
Noelle Stevenson: Nimona
Lucy Strange: A világítótorony legendája
Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Katherine Addison: A koboldcsászár
Jeanette Winterson: A szenvedély
Tony DiTerlizzi: The Search for WondLa
Az év csalódásai címért több könyv is versenybe szállhat a tavalyi olvasmánylistámról, érdekes módon szinte mind folytatás. Itt van mindjárt Fredrick Backman Egymás ellen című regénye, ami a Björnstadt sorozat második része. A sok InstantCoelho bölcsesség totálisan az agyamra ment, és az egész kötet izzadságszagú volt számomra. Leiner Laura ígéretesen indult új sorozata, az Iskolák Országos Versenye 2018. nagy meglepetése volt számomra. Egy teljesen szerethető történet volt, amit nagy kár volt trilógiává nyújtani, mert nincs benne annyi szufla. A második rész, a Maradj velem idegesítően önismétlő volt, el is kaszáltam magamban a folytatást, ami - ahogy hallottam másoktól - szintén a második rész hibájába esett. V. E. Schwab is tök jól indult nálam az Egy sötétebb mágiával, ám a Gyülekező árnyak dühítően felesleges rész volt, ami a maga közel hatszáz oldalával sehova nem vitte a történetet.
Hát mi van itt, emberek? Ennyire nehéz folytatásokat írni?
Aki eddig végigolvasott, az
1. igazi hős és köszönet érte!
2. láthatóan szereti az évzárásokat :)
Szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni sok-sok remek könyves élménnyel!
Legyen 2020. pont olyan, amilyennek szeretnétek. És legyen mindig legalább egy könyv azért a táskátokban, éjjeli szekrényeteken. :)
Köszönök szépen mindent mindenkinek: hogy olvassátok a blogom, hogy követtek, hogy kommenteltek, hogy visszajeleztek valamilyen formában, valamilyen platformon. De a csendes olvasásokat is nagyon köszönöm! Meg tényleg mindenfajta támogatást.
Remélem, tudtam pár jó könyvet ajánlani nektek. Idén is ezen leszek.
Ők is lezárták a 2019.-es évet :)
PuPilla
Nita
Nima
Theodora
Ilweran
Szofisztikált Macska
9 megjegyzés:
adtál egy lökést Hill képregényéhez, bár még mindig habozok. a monstress után valahogy akkora hiányérzetem volt, hogy nem tudom, akarok-e ennyi pénzt kiadni egy másik képregényért.(az első részről majd elolvasom a posztod.)
tök jó, hogy nem csak nekem van rendszeresen nyári olvasási válságom.:D pedig pont az lenne az az idő, amikor az ember szabira megy, meg kevesebb a meló, jobban ki lehetne kapcsolni, és mégse jön össze.
BUÉK itt is :)
@Nima, szerintem neked tetszene a Locke&Key, ne tarts tőle. :)
Imádom az érdekes infókban tobzódó évzárásokat. :) Tök jó, hogy ennyit tudtál járni könyvtárba, meg tényleg, hogy gyerek mellett is maradt időd az olvasásra is, a blogra is. Biztos az is a titka, amit te is írsz, hogy nem hagyod az idődet elfolyni.
Michelle Obama könyvét most már illene idén nekem is sorra keríteni, meg még felkeltette pár könyv az érdeklődésem, az embernek még az évzárások is csak gyarapítják az olvasmánylistáját. :)
Nagyon boldog új évet kívánok neked, jó olvasmányokkal, és én biztos maradok rendszeres olvasód. :)
Megláttam a diagramokat és minden erő kiment a lábamból, majd jövök, ha felépültem.:D Milyen fajta bölcsészállatka vagy te?!
Diagramok... végem van.
Példamutató volt számomra az éved, írtam is korábban, hogy inspiráló hogy baba mellett még olvasni és blogolni is ennyi időd/energiád volt.
Nagyon örülök, hogy csatlakoztál hozzám az újraolvasásban, hiába - így könnyebb fókuszálni az ember terveit, ha van mellé egyrészt egy társ ill. egy konkrét 'feladat'.
A könyvtáratokról nagyon szívesen olvasnék, már csak szakmai ártalomból :D
Boldog új évet nektek! :*
@Nima: igen, a nyári kánikula úgy le tudja szívni az ember agyát. Vagyis hát én erre fogom a dolgot. Sokkal jobban csúsznak olyankor a sorozatok.
Nekem a Monstress még hátravan, de amúgy én hamarabb mondanám a Locke&Key-re hogy nimás, mint a Monstress amúgy.
@Nita: igen, a könyvtárba járás nagyon szuper, szerintem neki is. Ahogy észrevettem eléggé szereti a könyvtári vibe-ot. Meg igazából tök jól megakadályozott a könyvtár a vásárlások elfajulásában. Mivel mindig volt nálam csomó könyvtári könyv, megvolt az újdonság érzete is.
Michelle könyvét csak ajánlani tudom! Oh, ne is mondd, velem is mindig ez van, hogy az ember gyanútlanul elolvassa az évzárásokat, aztán még vagy húsz könyv felkerül a várólistára :D
Köszönöm Nita <3 Hasonló szépeket kívánok 2020-ra neked is!
@Amadea: elnézést, hogy sokkoltalak :D :D az utóbbi években egyre több nerdy beütésem van :D
küldjek cicás képeket, hogy segítsem a felépülést? :D
@theodora: Ó, nagyon szépen köszönöm <3
Én meg köszönöm neked ezt az újraolvasást itt is és megint :-* tényleg annyira szuper ez az egész, és fenn tudja tartani az ember lelkesedését.
Oké, mindenképpen írok róla, tényleg nagyon szuperség. :)
Köszönöm, neked is nagyon boldog új évet!
Megkésve bár, de azért jövök né is a kommentszekcióhoz is! :D Annyira jót nevettem Amadeán, hogy kiszédült innen a grafikonoktól! :D Pedig tök jók, meg a hozzáfűzött gondolatok is. :)
Én is csodállak, és tényleg inspiráló vagy, hogy kisbaba mellett is ennyit olvastál, mindenképp követni szeretnélek ebben! :) :*
Az újraolvasós kihívásban bár nem veszek részt - túl nagy nyomásnak érezném a havi egyet, de én is sokat újráztam, és szeretnék idén is, tök jó visszatérni a kabátkönyvekhez, régi olvasmányokhoz is néha, nem mindig az új élményre vadászni. :)
pedig micsoda grafikonok, kérem! :D
Szerintem neked is simán menni fog a baba melletti olvasás, én ebben biztos vagyok :) ha valami igazán fontos, meg lehet találni rá az időt akkor is.
Igen, nekem egyre többször jött elő ez az igény, hogy jó lenne elővenni régi kedvenceket. És hát tényleg milyen jól tettem, eddig mind szuper volt. Szerintem nem is fontos ez, hogy havi egyszer feltétlen, a lényeg, hogy az ember rászánja az időt olykor, olykor. :) Én idén még a havi újraolvasást tervezem, aztán utána már ritkítani fogok.
Ahogy nézem Lucy Strange az egyik közös kedvencünk lett 2019-ben. :) A Kirké bár átcsúszott az idei évre, nekem is nagy élmény volt! Bár az Akhilleusz dala egy szemernyit beelőzte, de Madeline Miller is belépett a kedvenc íróim közé! :)
A grafikonok irtó jól néznek ki, és külön élveztem a kiegészítéseket hozzá. :)
Lucy Strange-t pedig abszolút neked köszönhetem egyébként, a te lelkes ajánlásaid voltak azok, amik miatt aztán végül tényleg rászántam az ismerkedésre vele. És mennyire jól tettem! <3 Olyan rossz, hogy csak ennyi könyve jelent még meg eddig - de remélem, írni fog hamarosan majd!
Köszönöm a grafikonjaim nevében is :D <3
Megjegyzés küldése